A fél magyar média hónapok óta különböző állami vezetők repkedéseivel van elfoglalva, a kormány pedig csuklóból hárít minden ezzel kapcsolatos kritikát. Pedig abból van bőven, csak nem úgy, ahogy a mainstream ellenzéki sajtóban lejön.
Először is szét kell választani a légiutakat munka és szórakozás szerint. Az utóbbi viszonylag könnyű és egyértelmű, bár itt sem magával az utazással, sokkal inkább annak körülményeivel vannak gondok. Hogy a miniszterelnök az ország legnagyobb építési vállalkozója magángépével repül futballmeccsekre, majd ugyanez az üzletember sokmilliárdos állami megbízásokat kap és mikor ezzel az enyhén szólva korrupciógyanús ok-okozati viszonnyal szembesítik megrántja a vállát és vigyorogva közli, hogy „30 éve is így mentem, ezután is így fogok”, aztán ismét tol pár milliárdot Garancsi Istvánnak, na az vérlázító, sőt alighanem bűncselekmény. De ugyanilyen Semjén Zsolt híres vadászata, mikor Svédországban egy szelídített szarvast lőtt ki és kötözött az állat nyakára hurkolt kötél segítségével a bérelt helikopterére. Saját bevallása szerint az egész utat ajándékba kapta, ennek ellenére nem szerepeltette a vagyonnyilatkozatában, ami törvény szerint kötelessége lenne. A KDNP elnöke elintézte a dolgot egy mondattal: „Nem én helikoptereztem, hanem a jávorszarvas.”
Más a helyzet, mikor valóban munkavégzés okán vesznek igénybe különböző légijárműveket. Jellemzően kettő fajtát, rendőrségi helikoptert és katonai repülőgépet. Legalábbis hivatalosan katonai. Két éve vásárolt a kormány kettő darab Dassault Falcon 7X típusjelű, illetve kettő Airbus A319-est gépet. Van, amelyik a Honvédség kötelékébe tartozik, illetve van, aminek a tulajdonosa papíron a szintén a magyar fegyveres erőkhöz köthető cég, a HM Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelő Zrt. Bár külső megjelenését tekintve a tiszteletet parancsoló mattszürke festés és a HUNGARIAN AIR FORCE felirat valóban azt sugallhatja, hogy itt bizony komoly harcászati feladatokat ellátó közlekedési eszközökről van szó, belülről egészen más a helyzet. A bézs bőrkanapék és a vörösfa falborítás aligha szériatartozékai egy harcászati alakulatnak. Egyébként vélhetően ezeket is bátran használják magáncélra, többször megfordultak különböző egzotikus helyszíneken, mint Dubai, Las Vegas és a Karib-tenger. Az utak okát és annak részleteit 30 évre titkosították.
Leszögezném, egy magát komolyan vevő országnak legyen kormánygépe. Vannak olyan helyzetek, amikor a protokoll vagy a munka jellege, esetleg az idő szűkössége igenis megköveteli, hogy egy magas rangú állami tisztviselő ily módon utazzon. De ne tagadják le, hogy rendelkezünk ilyennel, ne állítsák, hogy ezek nem kormányzati repülőgépek. Ne ragaszkodjanak körömszakadtáig a nyilvánvaló valótlansághoz és ne akarják a „plebejus kormány” látszatát kelteni, mikor erre először is semmi szükség, másodsorban egyértelműen nem igaz. Nem az a fő téma, hogy Szijjártó helikopterezései vagy Orbán útjai mennyibe kerültek. Fontos kérdés, hogy mire költik az adófizetők pénzét és persze, alapvető, hogy minden egyes forinttal számoljanak el, de ebben az esetben ez másodlagos, nem ezen a tételen fog bedőlni a gazdaság. A lényeg a kommunikáció, a retorika, ahogy ezt a nagyközönségnek tálalják. Az ellenzéknek és a különböző újságoknak nem azon kellene pörögni, hogy kilométereket számolgatnak, hanem a rendszerszintű hazudozással, ami ezt körülveszi, mert az sokkal veszélyesebb. Ha egy országnak ezt titkolnia kell és félre kell tájékoztatni az embereket, az túlmutat a benzinpénzen. Azt jelenti, hogy nem szabad felvállalniuk egy ilyen triviális dolgot sem, mert a tetteik szöges ellentétben állnak a szavaikkal, azaz az állampolgár nem bízhat a saját kormányában.
És ez az, ami ebben az egész komédiában rettenetesen ijesztő.