Ülök a reptéri váróban a fotelban, előttem a sör. Megyek vissza a száműzetésbe a többi kitaszított honfitársam közé. Időben vagyok, böngészgetem a híreket. Van egy olyan perverzióm hogy rá szoktam nézni olyan válogatott propagandamocsokra is mint a 888 vagy az Origo. Energiaital helyett tökéletes, elemi erővel képes feltölteni egy-egy orbitális koholmány. A Fidesz-székház előtti fáklyás tüntetésről szóló anyag van terítéken. Olvasom, de nem látom a betűket mert másodpercről másodpercre homályosítja el a szemem a vörös köd.

Hát mit képzeltek ti magatokról? Mond nektek még az valamit hogy erkölcs, újságírói etika vagy szakmai alázat? Vegyétek már észre hogy az ország értelmesen gondolkodó (szerencsére) nagyobbik fele, az ellenzéki társadalom egésze zárt össze ellenetek és küldött el titeket a büdös francba. Remélem azzal a ténnyel tisztában vagytok hogy jövő áprilistól nincs állásotok. Tehetségetek és íráskészségetek most sincs, azt mindenki tudja, viszont amíg mosolyogva térdepeltek a hazugságokból szőtt, Viktor trónja elé terített szőnyegen addig elviselnek titeket. Uratok és parancsolótok is utál titeket, ne legyen kétségetek efelől, eszközök vagytok, kitartott sajtókurvák. Lecserélhetőek és beáldozhatóak. A vérkomcsi diktátorotok által kézivezérelt ÁSZ ámokfutásáról szóló büntetés ajnározásával most nagyon túltoltátok a bringát. Végre mindenki, a teljes közélet számára egyértelművé vált mi folyik itt.

A ti felelősségetek. Ti tettétek a magyar tömegtájékoztatást azzá a fingszagú posvánnyá ami. Az aljas megalkuvóságotokkal, az elvtelenségetekkel, a seggnyalásotokkal. Ómolnár, Oláh Gellért meg a többi barna nyelvű fogalmatlan idióta. Nézzetek már tükörbe ha még tudtok bazmeg! Naponta hatszor kéne magatokat szembe köpni!

Ennyi volt. Nincs több píszí. Mostantól háború van.