Minden 2010-ben indult. A jelenlegi miniszterelnök akkor használta először az azóta legendássá vált szót: fülkeforradalom. Akkor még sokak számára nem volt világos, mire is gondol valójában, mostanra viszont egyértelmű: feudális hűbérbirtokot csinálni az országból.

A Fidesz 8 éve nem megnyerte a választást, hanem ajándékba kapta. Az MSZP és Gyurcsány egy cikluson át tartó ámokfutása után teljesen mindegy volt, hogy mit ígér a választóknak, mivel kampányol vagy kampányol-e egyáltalán, mindenképp nyert volna. Érdemes belelapozni az akkori programjába, mindenki pontosan tudta, hogy azokból, ami ott le van írva semmi sem fog megvalósulni, mint ahogy legnagyobb részükből nem is lett semmi. A szocialista vezetés 4 év alatt csődközeli helyzetbe kormányozta az országot, kézenfekvő volt, hogy az emberek el akarták zavarni őket és ugyanúgy adta magát, hogy a Fidesz lesz a befutó, egész egyszerűen azért, mert akkor nem volt más alternatíva.

A módszer

Egy országot kétféleképpen lehet meghódítani. Az első a klasszikus katonai invázió, a hadsereggel elfoglalod a stratégiai pontokat, erővel eltávolítod a vezetést, a saját embereidet emeled pozícióba. Mindenki ismeri, ezt nevezzük megszállásnak. Gyors és egyszerű, ám van egy nagy hibája: soha nem tartós, mert azonnali és zsigeri gyűlöletet vált ki az emberekből, egyből beindul az ösztönös válaszreakció: föld alatti szervezkedés, forradalom és szabadságharc. A történelem jól megtanított minket erre, a múlt század második fele ezzel telt.
A második ennél jóval kifinomultabb. Lassú és bonyolult folyamat, két, egymással párhuzamos csapásirány mentén halad és messze a leghatásosabb: a gazdasági hatalmat és a sajtót kell megszerezni, el kell érni, hogy a nép jelentős részének a megélhetése tőled függjön, illetve a tömegtájékoztatás felhasználásával félre kell őket vezetni.

Meglátni a lehetőséget

A Fidesz remekül felismerte, hogy uralmát hosszú távon ez alapozhatja meg, melyhez két óriási segítséget is kapott: egy világméretű pénzügyi összeomlást és az Unió támogatási és felzárkóztatási rendszerét. Az akkor még javában tartó válság okán bármit le tudtak nyomni az emberek torkán, ezzel párhuzamosan pedig akármit megígérhettek, a társadalom hitt nekik, mert hinni akart. Mára kiderült, hogy egyáltalán nem sikerült enyhíteni a problémán, mégis ott hagyták az embereket az út szélén, gőzerővel folynak a kilakoltatások, az államadósság folyamatosan és kitartóan növekszik, az euró árfolyama rekord közeli szinten van. Persze ebben sok minden egyéb is közrejátszott, de tény, hogy a kabinet rendkívül rosszul kezelte a helyzetet és azóta se tettek érdemi lépéseket a megoldás felé. Az uniós pénz viszont változatlanul érkezett az országba, melynek felhasználását hosszú ideig nem, vagy elégtelenül ellenőrizték, így semmi sem akadályozta meg Orbánékat abban, hogy a saját szájízük szerint osszák szét a saját csatlósaik között, mely megteremtette az alapot gazdasági holdudvaruk kiépítéséhez. Ez a folyamat a mai napig tart, és bár tettek ez irányú lépéseket a túlzott nemzetközi bürokrácia miatt változatlanul nincs az Uniónak hathatós eszköze ennek megállítására vagy mérséklésére.

Az alapok lefektetése

Kezdődött a választási körzetek átrajzolásával, melyeket méterre úgy alakítottak ki, hogy mind az önkormányzati, mind az országgyűlési választásokon feléjük lejtsen a pálya. Az elején a helyhatósági volt a lényegesebb, elengedhetetlen volt, hogy minél több pozíciót szerezzenek, ezzel helyi szinten biztosítsák a saját földesuraik lokális uralmát. Erre a nyilvánvaló okokon túl a későbbiekben bevezetésre került közmunkaprogram miatt volt szükség, gyakorlatilag a Fidesz vált több tízezer ember közvetlen munkáltatójává. A rendszer sajátossága, hogy aki oda egyszer bekerül semmilyen kitörési lehetősége nem marad, biztosan és óhatatlanul hosszú időre ki lesz szolgáltatva a kormánypárti polgármestereknek. Ez volt a cél, a társadalom legalsó részének a megélhetését újkori feudális módon függvényévé tenni a mindenkori végrehajtó hatalomnak.

Nagyban játszani

Az elejétől fogva az volt a végső cél, hogy minden gazdasági hatalom egy kézben, Orbán Viktor kizárólagos irányítása alatt összpontosuljon. Ehhez szükség volt egy olyan oligarcha- és strómanhálózat létrehozására, mely lépcsőzetes elrendezésben a piac minden szegmenségben jelen van. Régi mondás, hogy aki az állammal üzletel az mindig jól jár, ők továbbgondolták ezt a tézist: miért kereskedjünk magáncégekkel, ha kereskedhetünk önmagunkkal is? Tehát nekiálltak állami és látszólag magán, de a párthoz ezer szállal kötődő kriptofideszes vállalatokat létrehozni illetve a hűbérurak elkezdtek felvásárolni számtalan kis és nagy céget, melyek régi szereplőként voltak jelen a piacon és egyszerűbb volt ezeket működtetni mint újakat alapítani. Ez az óriási és egyre növekvő családi vállalkozás szépen begyűrűzött az üzleti élet minden szegmensébe és bekebelezett mindent, amire szüksége volt. Mostanra eljutottunk odáig, hogy az építőipar, a kereskedelem, a különböző szolgáltatási ágazatok, a vendéglátás, a sport és minden egyéb a közvetlen irányításuk alá került vagy tőlük függ.

Média

Ezeken túl a legfontosabb a tömegtájékoztatás uralmuk alá hajtása volt. Minden autoriter rendszer egyik legfőbb ismérve a harsogó propaganda, annak az egyértelművé tétele, hogy egy igazság létezik, az én igazságom. Lépésről lépésre megvásárolták vagy einstandolták az egész vidéki sajtót, helyi és országos rádiókat és televíziókat, szervilis, korrupt és emiatt lojális embereket helyeztek ezek élére és különböző csatornákon, de főleg állami hirdetéseken keresztül számolatlanul öntik az adóforintokat a fenntartásukra, hiszen önerőből ezek közül egyik sem piacképes, csak és kizárólag a hatalom kiszolgálása érdekében van rájuk szükség. Három konkrét céljuk van, a kormány nem létező eredményeit közvetíteni, az ellenzéket szidni és hazugságokat terjeszteni róluk és félelemben tartani a lakosságot.

Orbán a hódító

Ma Orbán Viktor nem Magyarország miniszterelnöke, sokkal inkább a legfőbb földesura. 8 év alatt szisztematikusan kiépítette elképesztő gazdasági hatalmát, és pontosan meghatározta mekkora létszám kell ennek megtartásához. Darabra ki van számolva az a létszám, hogy hány embert kell sakkban tartani a közmunkával, hány ember kell alkalmaznia a szövevényes céghálózatában, hány embernek kell fizetést vagy kenőpénzt adnia, amivel irányítani tudja őket. Patikamérlegen kigrammolt csomagokkal operál, látszat- és hangulatjavító intézkedések sokaságának bevezetésével tartja a közhangulatot olyan szinten, ami bár forrong, de még éppen nem üti át az ingerküszöböt. Ez nem saját találmány, lényegében a középkori államberendezkedés és a kádári "puha" diktatúra sajátos keveréke, melyet jó érzékkel ültetett át a mai viszonyokba és borította rá az (ál)demokrácia köpenyét. A migráció már csak hab volt a tortán, aminek segítségével el lehetett terelni a figyelmet minderről, és ami még mindig remekül működik.

Magyarország megszállás alatt van. Nem masíroznak katonák az utcákon, nincs kijárási tilalom, nem egy idegen hatalom foglalta el az országot, hanem belülről rohasztják, egy új uralkodó osztály kiépülése zajlik, mely sokkal stabilabb lábakon áll, mint bármely erőszakszervezet. De ez nem jelenti azt, hogy megdönthetetlen. Nem jelenti azt sem, hogy örökké fog tartani. Maradtak még józanul gondolkodó emberek, újságírók, közéleti és értelmiségi személyiségek, akiknek a felelőssége, hogy minden lehetséges módon tájékoztatást nyújtsanak és elmagyarázzák mindenkinek, mi folyik a szemük előtt, és valódi opciót szolgáltasson ahelyett a nemzetpusztítás helyett, amit NER-nek hívnak. Házról házra, utcáról utcára kell megállítani a Fidesz tombolását, melyben óriási szerepe lesz a közelgő önkormányzati választásoknak, mert ott sokkal közvetlenebb a kontaktus, az ellenzéki pártok képviselőinek a sokkal kisebb választókerületek okán lehetősége van élő kapcsolatot fenntartani a szavazópolgárokkal. Ebbe kell fektetni minden energiát, olyan programot és olyan narratívát kell kialakítani, mely pontról pontra végighalad a rendszerszintű visszásságokon és helyettük igazi és valós alternatívát kínál.