Szokták volt mondani, hogy a magyar pálinka akkor is jó, ha rossz. Nos, szerintem nem. Mert nézzük, hogy hogyan készül a jó pálinka: a napsütötte hazai domboldalon érlelt barackot kiválogatom, meghámozom, kimagozom, beleteszem a cefrébe, elviszem egy modern, csúcstechnológiával felszerelt főzőbe, ahol szakemberek elkészítik a méltán világhírű, hungarikum státuszt kapott nedűt. Illatos, bársonyos, mikor megkóstolod érzed a gyümölcs zamatát. De akár összedobálhatod a földről felszedett, kukacos, rothadásnak indult darabokat és kifőzheted hátul a sufniban az ócskapiacról szerzett hatvan éves kuktában. Pálinka lesz? Pálinka. Csak épp moslék.
A hazai összellenzéki politikában pörgő összefogás előtt is ez a két út áll, viszont mindkettő járhatatlan: a mai magyar nemfideszes politikai elit az egyiket képtelen megvalósítani, a másik pedig katasztrófához vezet. Pártokból nem lehet kiválogatni a tisztességes embereket, a jó célokat, aminek egy igen egyszerű oka van: az emberi gyarlóság és hatalomvágy, súlyosbítva azzal a tudattal, hogy azok, akiktől ezt várjuk, már számtalanszor bebizonyították, nincs bennük sem elegendő tehetség, sem erre irányuló szándék. Akik ma vezető szerepben vannak a saját politikai közösségükben körömszakadtáig ragaszkodni fognak a pozícióikhoz és egytől egyik alkalmatlanok arra, hogy egy olyan volumenű változásokat, mint a kormányváltás és Magyarország növekvő pályára állítása levezényeljen. Igen naiv gondolat, hogy ezeknek az embereknek nagy többsége hátralépjen, a szervezeteik pedig feladják politikájuk sarokkövét képező elveket a közös cél érdekében, hiszen kibékíthetetlen ellentétek feszülnek közöttük és példák sokasága mutatja, hogy képtelenek közös nevezőre jutni. Mindezek mellett mindenki hozza magával az örökségét, amitől az egyszeri szavazópolgár soha nem fog tudni elvonatkoztatni, egy közös lista esetében sokkal inkább gátja, mint előremozdítója egy esetleges kormányváltásnak, a sokat hangoztatott „szavazáskor egy meg egy nem egyenlő kettővel” nagyon csúnyán vissza fog ütni. Ismét csak azoktól vagyunk kénytelenek várni az ország felemelkedését, ráadásul nem külön-külön, hanem valami eszement mixben, akiktől jó tizenöt éve mindig, kezdve az országot már egyszer legyaluló Gyurcsánnyal, a pszeudoliberális nemzetközi sémákat másolni próbáló Momentumon át az önmaga paródiájává vált Jobbikig. Ez nem ocsút a búzával, ez ocsút az ocsúval helyzet.
Mindez megfogható üzenet nélkül. Bár mostanában nincs róla szó, de sokáig lebegtették, hogy ha majd jól leváltották a kormányt, akkor azonnal új választásokat írnak ki, ahol majd mindenki úgy és arra szavazhat, ahogy és akire valóban szeretne, nem kell már félni a Fidesz bosszújától. Oké, és mit kínálnak alternatívaként a közmunkásoknak, a borsodi és somogyi falvak több százezres, mélyszegénységben élő embertömegének? Mi is adunk utalványt? Mi az a mesterterv, ami azonnali kiutat jelent ebből a csapdából, csak mert ezeknek az embereknek egy zsák burgonya valóban az életet jelentheti. Milyen konkrét megoldóképlettel készülnek, tudniillik azon kívül, hogy majd mi jobban csináljuk, egyéb még nem hangzott el egyetlen ellenzéki vezető szájából sem. Ha így lesz, márpedig a legcsekélyebb jel sem mutat az ellenkezőjére, akkor a Fidesznek felettébb könnyű dolga van. Néhány előre borítékolható kampányszlogen: Az ellenzék megszünteti a közmunkát. Az ellenzék nem ad Erzsébet-utalványt. Ha az ellenzék nyer nem lesz krumpliosztás. Helló, negyedik kétharmad.
Az a helyzet, hogy az ellenzék forradalmat akar. Ezt most ne a klasszikus értelemben, a „vonuljunk az utcára és csapjunk fültövön valakit” módon értsük, hanem úgy, hogy a forradalommal legfőbb ismérve, hogy soha senki nem tudja, hogy mi lesz azután. Minden egyes hasonló esemény végeztével felmerül a kérdés: Oké, eltakarítottuk őket, elértük a célt. Hogyan tovább? Aki ma a politikában kormányzati körön kívül mozog, az nem valami mellett, hanem valami ellen határozza meg magát, ami alapvetően nem lenne baj, ha lenne mellette egy olyan felkínált út, ami közérthető, alátámasztott és számon kérhető, azonban sajnos erről semmilyen formában nem beszélhetünk. Az nem megoldókulcs, hogy döntsük meg a kétharmadot, az nem kormányprogram, hogy zavarjuk el a Fideszt. Igen, el kell zavarni, de még hogy, viszont világosan látni kell, hogy mi fog történni utána, azonban ilyen jelenleg nem létezik és egyre inkább valószínű, hogy nem is fog. Tíz éve pontosan látszik, hogy milyen csapásirány mentén halad a kormányzati politika. Ha a mai ellenzék meghatározó elemei közül bárkinek lett volna egy átfogó és életképes víziója ennek megakadályozására, akkor már meglépte volna, de ilyen nem történt. Hallhattuk ezerszer, hogy az, amit a kormány csinál sötétségbe taszítja az országot és ez valóban így van, de ennek ellenpárjáról, arról, hogy ehelyett mi lenne az üdvös, szinte semmit.
Akkor mit lehet tenni, kérdezhetjük. Maradjon Orbán? Semmiképp. De szakítani kell a másik oldal levitézlett elemeivel is. A magyar politikában nincs hagyománya, ennek ellenére az előző választások előtt fel-felröppent a szakértői kormány kifejezés. A civil szférában, a versenyszektorban rengeteg olyan embert és kört találni, melyek mindkét oldaltól függetlenül, területükön kiemelkedő szaktekintélyeknek számítanak. Bár mindent megtett a kormány annak érdekében, hogy a szellemi tőkével rendelkezőket és a szakképzést, ennek folyományaként a szakembereket beszántsa és ellehetetlenítse, meggyőződésem, hogy maradtak még olyanok, akik képesek ellenpólust alkotni a Fidesz pusztításának. Feléjük kell fordulni, meg kell találni azokat az embereket, akik mind szakmai szemmel, mind erkölcsiségükben fel tudnak nőni a feladathoz.
Az utolsó 100 komment: