Kezdjük az alapvetésekkel: ha valamivel nem vagyok tisztában, nem szólok bele. Ha mégis véleményt szeretnék alkotni egy témáról, előtte tájékozódom. Ha azt tapasztalom, hogy a tények ellentétben állnak azzal, amit mondani akarok, inkább befogom a számat.
Ön nem átallotta kijelenteni a következőket, idézem: "...kint drágább a megélhetés, ezért csak akkor tudnak megtakarítani, ha önmagukat kizsákmányolják, rosszabb körülmények között élnek..." "... Magyarországon kevesebb ugyan a fizetés, de mégis jobb az élet, mint ha Nyugaton lennél rabszolga..."
Nos, ez a pár mondat önvizsgálatra késztetett. Mélyen magamba (valamint a pénztárcámba) néztem, és meg kellett hogy állapítsam, hogy Ön akkora baromságokat mond, mint ide Kiskunlacháza (jelen pillanatban kb. 2.400 km.). Átgondoltam az életem, és rájöttem, hogy a tévképzetei ellenére bizony nagyságrendekkel jobbak a körülményeim, mintha az otthoni, az Ön és társai alkotta gazdasági csődben szeretnék boldogulni. Őszinte leszek Önhöz, nekem nincs takargatnivalóm a vagyoni helyzetemet illetően, ellentétben oly sok kormánytaggal: hárman élünk egy háztartásban, az asszony, a kiskutya és jómagam. Összbevételünk nagyjából 4.500 euró/hónap, ami testvérek között is legalább 1.372.500 jó magyar forint 305 EUR/HUF árfolyammal számolva. Barátnőm egy kávézóban dolgozik, én egy raktárban, a kiskutya legfőképp a kanapén fetrengésből veszi ki a részét ( azaz van egy eltartott is :) ). Namármost, ha mindent kifizetünk, és ezt úgy értem, hogy az albérleten át a járművek biztosítását (igen, több is, van autó is, motorkerékpár is), a kaját és a WC papírt is marad hozzávetőlegesen és kerekítve 1.800 euronk. Ez szintén 305-ös váltásnál 549.000 pénz. Ez az az összeg, amit bármire elkölthetünk havonta, legyen az szórakozás, utazás vagy épp ha úgy gondoljuk megtakarítás.
Most már ismeri az anyagi lehetőségeim. Higgye el, ezt nem nagyképűségből írom, nem dicsekedni akarok, egyszerűen egy átlag fiatal pár (és kiskutya) ennyit tud keresni ebben az országban, ahol élünk. Ezek nem diplomához kötött munkák, amiket végzünk, nem igényelnek különösebb szakképesítést, mondhatni átlagosnak számítanak. És nem szakadunk meg, szabadidőnk is van elég, sőt.
Pár szó a drágább megélhetésről: valóban, ez ha csak a számokat nézzük igaz. A havi kiadásaim nagyobbak, mintha otthon élnék. Csakhogy: a kiadás/bevétel aránypár köszönő viszonyban sincs az itteni és otthoni viszonyokat tekintve, valamint maga a szűken vett megélhetés bizony esetenként olcsóbb. Ami itt drága az az albérlet (bár ahogy nézem az elszabadult budapesti árakat szép lassan egy szinten lesz), a biztosítás és a szórakozóhelyeken vásárolt sör (a bolti nem). Ezeken kívül: az ételt, a ruhát, a műszaki cikkeket, a bútorokat, a mobiltelefon-előfizetést, a benzint és minden egyebet hasonló, ha nem alacsonyabb áron tudok beszerezni, sok esetben jobb minőségben.
Voltam otthon alkalmazott is, vállalkozó is, ismerem mindkét területet, álltam mindkét oldalon. Olyannyira különbözik az itteni és az otthoni rendszer, hogy inkább nem is részletezem, elégedjen meg annyival, hogy (legalábbis nagy többségben) ég és föld, és nem Magyarország javára. Sőt, mint hallom Önök éppen most szeretnék tovább nyirbálni a munkavállalói jogokat. Ezúton is gratulálok hozzá.
Igaz, a fentebb leírtak egy ember véleménye. Vannak akik rosszabbul élnek itt is (ez mondjuk általában nyelvtudás, kvalitások de legtöbb esetben hozzáállás kérdése), de sokkal nagyobb azoknak a száma akik legalább ilyen vagy még jobb színvonalon tengetik napjaikat. Nem is csoda, az összes, erre irányuló felmérés, statisztika és tanulmány azt mutatja, hogy mind GDP-arányosan, mind vásárlóerő-paritást tekintve messze jobb az élet a nyugati országokban.
Imádom Magyarországot, ha lenne rá lehetőségem, már holnap...nem, már ma délután hazamennék. De nem tehetem, mert nemhogy tisztességesen, szinte sehogy sem tudnék megélni. Pedig tanult ember vagyok, szakmám is van, bármikor lenne állásom. Csak életem nem. És mindez az Önök hibája. Az önöké, akik közmunka alapú társadalmat építenek. Az önöké, akik az olcsó munkaerőt preferálják, mesterségesen gyarmati sorban tartva az országot szalagmunkás-nemzedéket nevelve. Az önöké, akik csákánnyal verik szét az oktatást, ellehetetlenítve a tanulni vágyókat elzárva őket minden kitörési lehetőségtől.
Az önöké, akik élhetetlenné tették a hazámat.
A legkevésbé sem tisztelettel:
Egy kizsákmányolt rabszolga
