Orbán Viktor hagyományos pénteki rádióinterjújában túl sok újdonságot nem hallhattunk, ismét a szokásos mantrákból kaptunk egy csokorra valót, melyek középpontjában a "migráns" és Soros" szavak álltak. Az emlékezetes Altusz-riport óta finomodott az álláspont, miután a helyettes államtitkár egyetlen mondata egy csapásra romba döntötte a 3 éve tartó és közel 70 milliárd forintból finanszírozott gyűlöletkampányt, most már tudjuk hogy kétféle bevándorló van. Van aki illedelmesen kopog, őt onnantól menekültnek vagy oltalmazottnak nevezzük, és az eddigi Fidesz-kommunikációval gyökeresen szembehelyezkedve őket nem csak befogadjuk, de lakhatási támogatást nyújtunk, segélyt és zsebpénzt adunk, sőt ösztönözzük őket a magyar állampolgárság megszerzésére. Az elmúlt két hétben oda-vissza hatvanszor megjárta a magyar médiát ennek a kérdéskörnek az összes lehetséges variációja, mindenki levonhatta magának a következtetéseket.
A mostani beszélgetésben volt a miniszterelnöknek (majdnem felcseréltem a szókapcsolatban a "volt" és az "a" szavakat, azt hiszem ez ilyen freudi dolog lehet) egy elejtett félmondata, miszerint: "egyes részein a világnak tízmilliószám gondolják azt az emberek, hogy máshol szeretnének élni". Ez teljes mértékben igaz. De nem csak a nagyvilágban gondolják így, hanem bizony Magyarországon is.
A kormány "hivatalos" számaival ellentétben a külföldön élő magyarok száma mára megközelíti az egymillió főt, ami az ország lakosságának mintegy 10 %-a. És a legnagyobb baj, hogy jelen pillanatban legalább ugyanennyi, de egyes felmérések szerint még több embert foglalkoztat a gondolat, hogy az országhatáron kívül próbáljon szerencsét. Még inkább rontja az összképet, hogy azok, akik ezt a lépést tervezik leginkább a társadalom leginkább hasznos tagjai közül kerülnek ki: a diplomások, a szakmunkások, a fiatal értelmiségiek, az idegen nyelvet beszélők érintettek leginkább a kérdésben. A kormány pedig elbagatellizálja a problémát, sőt egyenesen ösztönzi őket a határ átlépésére, igen súlyos demográfiai és gazdasági csapdahelyzetbe sodorva ezzel az országot. Nem csoda, hogy az iparunk az alacsony hozzáadott értékkel bíró ágazatokra épül, mezőgazdaságunk minden szakmaiságot nélkülöz, a szolgáltatószektor haldoklik. A megalázóan alacsony bérek, a munkaerőpiac torzulása, a lakhatási gondok, az oktatásban és egészségügyben tapasztalható áldatlan állapotok mind okai és következményei ennek a folyamatnak, a kormány pedig immúnis a kialakult helyzetre, sőt mindinkább aláássa a gondok kezelésére tett erőfeszítéseket és javaslatokat.
Az a fullasztó légkör, ami a Fidesz által gőzerővel épített neokommunista diktatúra következtében a magyar közéletet jellemzi egyre kevesebbek számára elviselhető. A narancsbirodalmon kívüli sajtó napi szintű vegzálása, az ellenzéki politikusok munkájának ellehetetlenítése ismerős lehet a történelemből: minden önkényuralmi rendszer kezdeti lépései ezek. Semmi meglepő nincs abban hogy az emberek menekülnek ebből a posványból, de a kormányt nem érdekli: amíg van mit ellopni addig nincs baj. Fejlődésről beszélnek az innovatív beruházások teljes hiánya mellett, gyarapodásról beszélnek az Európai Unió egyik legalacsonyabb átlagfizetése és a környező országoktól való leszakadásunk mellett, versenyképes munkaerőről beszélnek miközben összeszerelő csarnokká és közmunkások Mekkájává vált az ország, szociális védőhálóról beszélnek miközben 900.000 ember felett lebeg Damoklész kardjaként a kilakoltatás réme. És csodálkoznak hogy fogy a magyar?
Szóval ha migrációt és elvándorlást emlegetünk ildomos lenne körülnézni a saját házunk táján is.