Morcos kávé

Lélegzel? Bérenc vagy!

„Ő mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál.”

2020. november 21. - Kávésember

Kettő (három) esemény bő egy hét alatt: pótselejtezőn megvertük az izlandi válogatottat, kvalifikálva ezzel magunkat a foci EB-re, majd a törökök legyőzésével megnyertük a csoportunkat és feljutottunk az A ligába, illetve Soros György irt egy cikket a Project Syndicate nevű közéleti magazinba.

Két, egymástól teljesen független terület, jobban nem is különbözhetne egymástól a téma. Mégis, az ezekre érkezett reakciók hajszálpontosan ugyanazok voltak. Megdöbbentő, de mégsem az: az ok az egészen sajátos hazai politikában keresendő.

Magyarországon az oldalak országa. Bármi mellett vagy ellen foglalsz állást, akarva-akaratlanul tagja leszel egy tömbnek. Nem lehetsz független, be kell tagozódnod. Vagy nemzetirégivágásúkereszténydemokrata vagy brüsszelimádósorosistalibernyák. Vagy tévedhetetlen bölcs vagy idióta suttyó. Vagy vírustagadó vagy vírustól rettegő. Középút nincs.

Magyarország a hívószavak országa. Azt mondod Szép volt fiúk? Brüsszel? Migráns? Kormánypárti vagy! Kiejted a szádon, hogy jogállamiság? Esetleg korrupció? Netán luxusyacht? Ellenzéki vagy! Az, hogy nem politizálsz, esetleg nem is igazán követed a közéleti eseményeket senkit sem érdekel. Az vagy és kész.

Magyarország az időhurkok országa. 1990-ben mindenki önfeledten ünnepelt, hogy megszűnt a szovjet elnyomás, eljött a szabadság, pedig nem volt rendszerváltozás, politikai értelemben semmiképp. Lehet, hogy összeomlott a keleti szocialista blokk, lehet, hogy kinyíltak a Nyugat kapui. Lehet. De hogy a hruscsovi és kádári „Oszd meg és uralkodj” és az „Aki nincs velünk, az ellenünk van” szellemisége velünk maradt, az viszont biztos. 30 év alatt sem a mindenkori kormányok, sem a mindenkori ellenzék nem volt képes felülemelkedni a megosztottságon, az elmúlt évtizedekben senki sem tudta átlépni a bolsevizmus bár halványabb, de még mindig létező árnyékát. Aki megpróbálta, eltaposták. Ugyanazokat a köröket futjuk újra és újra, teljesen mindegy, hogy éppen ki van hatalmon, mintha mindenki azon dolgozna, hogy a társadalmi értékmérő színvonalát minél inkább a porba rántsa. A párbeszéd, mint fogalom, az egymás véleményének meghallgatása, a konstruktív vita és az érvelés művészete a Kárpát-medence Loch Ness-i szörnye: lehet, hogy van, csak még senki se látta.

Magyarország nagygenerálra szorul. Meg lehet még javítani, bár óriási sebet ejtettek rajta és ezért a ma létező politikai elit jó része felelős. Van megoldás, nem is bonyolult: el kell kezdeni beszélgetni egymással. Nem üvöltözni, nem sértegetni, nem cinikusan „Boldog karácsonyt!” kívánni és nem egy zsák krumplival bohóckodni. Bármikor, amikor két politikus találkozik, ezeknek kellene az első szavaknak lennie: Figyelj, te mit gondolsz róla? Gyere, üljünk le, beszéljük meg.

Magyarországon minden a hatalomtechnikáról, a szavazatokról, kampányról és az ezekben lévő sok-sok pénzről szól. Szépen lassan el kéne tolni a súlypontot a kölcsönös tisztelet, a tisztességes verseny és egymás emberszámba vétele felé.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://morcoskave.blog.hu/api/trackback/id/tr1716293100

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása