2010 óta az MSZP de az egész baloldal folyamatos és egyre mélyülő válságban van. Na nem mintha ez olyan nagy baj lenne, de tény ami tény: a szavazótáboruk jelentős részét elvesztették, sok-sok kis pártocskára darabolódtak, programjuk nincs, jövőképük nincs, idejük nagy részét az tölti ki hogy egymással marakodnak a koncért és néhány parlamenti székért. Az űrt pedig, amit hagytak maguk után az a formáció igyekszik betölteni, amelyikre jó 10 évvel senki sem gondolt volna: a Fidesz. 

Ha kicsit alaposabban megvizsgáljuk a pártok szavazótáborának összetételét érdekes tendenciára lehetünk figyelmesek: a kormánypártra voksolók között egyre több az alacsony iskolai végzettséggel rendelkező és a nyugdíjas állampolgár. A Fidesz felismerte, hogy a saját tolvaj bandájukon kívül ez a két legnagyobb lélekszámú szavazati joggal rendelkező csoport, és mivel a hatalomért mindenre, de szó szerint bármire képesek a régi elveiket félredobva elkezdtek szépen lassan balra tolódni. Sokak fejében még élénken él a gulyáskommunizmus "régenmindenjobbvolt" idealizmusa. A munkanélküliség nem létező fogalom, mindenki meg tudott élni, volt SZOT üdülő meg 3,60-as kenyér, ugye? Pár éve el is indult az ország (visszafelé) ezen az úton, Orbán Viktor pedig elkezdett Kádár Jánossá válni.

Számtalan jele van ennek a folyamatnak, a legalapvetőbb: a Fidesz pártállami diktatúrát épít. Egy totalitárius állam sohasem egyik napról a másikra alakul ki (hacsak nem forradalom vagy puccs által, de ilyesmiről szerencsére még nem beszélhetünk, ámbár várjuk ki a végét), hanem szépen, lépésről lépésre. Pont mint a régi tanmesében: a békát beleteszik egy kondér hideg vízbe és elkezdik melegíteni. Ahogy nő a hőmérséklet folyamatosan alkalmazkodik, nem ugrik ki az edényből, végül megfő. Ugyanez történik csak nagyban: uralmuk alá gyűrték az állami szerveket, a végrehajtó hatalmat, a saját embereiket ültették az Alkotmánybíróságba, a legfőbb ügyész és a köztársasági elnök hűséges pártkatona, a bíróknak egyenes utasításokat adnak, közvetlenül irányítják az állami és jópár "független" médiát, a közbeszerzéseken és tendereken rendre a saját strómanjaik nyernek és így tovább. De mindez nem egyszerre történt: kis lépésekkel, hogy az embereknek legyen idejük hozzászokni, hovatovább észre se vegyék mi történik. 

Jó páran emlékeznek még rá milyen volt az élet a múlt évszázad második felének (nem is annyira) puha diktatúrája alatt. Most pontosan efelé tendálunk, rendre visszaköszön az akkori irányvonal. Beszédes, hogy már mindenki nyilvánosságra hozná az ügynöklistákat, kivéve a kormányt. Tetten érhető a gazdaság és társadalom számos területén, csak hogy kettőt említsek: egy alapvetően mezőgazdaságra berendezkedett országból a komcsik ipari fellegvárat csináltak, a Fidesz pedig ugyanígy jár el, az alacsony hozzáadott értékű összeszerelő üzemekben látja a megoldást hiába mutatott rá gazdasági és pénzügyi szakemberek tömkelege ennek veszélyeire. Valamint ki most a főellenség Magyarországon? Az értelmiség, aki felemeli a szavát a káros folyamatok ellen. Aki gondolkodik. Az úságírók, tanárok, közgazdasági és társadalomtudósok. A nosztalgiával emlegetett népi szocialista jólétben bizony tízezrek sínylődtek börtönökben koholt vádak alapján mint a nemzet ellenségei, csak mert ellenvéleményt fogalmaztak meg, és nagyon úgy tűnik a jelen csapásirány is errefelé mutat. Egyre több ellenzéki beállítottságú embert lehetetlenítenek el, fenyegetnek vagy fognak perbe. Nincsenek tömeges letartóztatások és koncepciós perek, csak úgy mint a béka meg a főzés: lépésről lépésre.

És a legfontosabb alappillér: a nyugati világ démonizálása Sorossal, Brüsszellel és a keleti nagyrészt önkényuralmi berendezkedéshez való dörgölőzés. Távolról sem lehet kijelenteni hogy a manapság tapasztalható neoliberális globalizációs politika jó irány lenne, nem kell mindent feltétlenül elfogadni és újra lehajtott fejjel alávetni magunkat mások sokszor elfogadhatatlan elvárásainak, de egy demokratikus jogállami alapelvekkel rendelkező környezetben lehet párbeszédet folytatni, lehet érvelni, meg lehet és meg is kell azt változtatni. Egy diktatúrában, mint a kínai vagy (fél)diktatúrában mint az orosz erre nincs lehetőség, márpedig Orbán Viktor ezeket tartja követendő példának. Nem, közel sem tökéletes az Unió, rengeteg mindent kell felülvizsgálni és átalakítani a támogatási és újraelosztási rendszeren át a nemzetállamok önrendelkezési jogáig. Nincs "ingyenebéd", ugyanúgy dolgozni kell ott is mint bárhol máshol viszont van értelme, van fejlődési lehetőség, az élet tervezhető. Ma idehaza a merjünk kicsik lenni az alaptézis, hisz Kövér László is megmondta: a magyarok eleget keresnek, nincs szükségük többre. A Fidesz által manipulált és elferdített gazdasági mutatók mögött nagyon komoly bajok húzódnak meg a háttérben, aki egy kicsit is figyeli a hazai és a környező országok makrogazdasági adatait láthatja hogy milyen mértékű és gyorsuló ütemű a leszakadásunk. És mi ahelyett hogy ezeket a problémákat orvosolnánk elborult szabadságharcot vívunk.

Vissza-visszatérő elem a kormánykritikus írásokra adott reakciók között, hogy persze, Gyurcsány meg a szocik alatt jobb volt? Nem volt jobb, hanem ugyanilyen vagy esetenként még rosszabb csak másképp. 27 éve az úgynevezett rendszerváltozás óta ugyanabban a posványban vergődünk, mindegy hogy épp ki van hatalmon ugyanúgy az elmúlt időkben szocializálódott és annak csökevényeit hordozó vezetők ülnek a bársonyszékekben, egymásnak adogatják a labdát és kéz kezet mos alapon tolják egymás szekerét. Elszámoltatás? Hahaha. Csak közben felnőtt egy generáció akikre igyekeznek ráerőltetni a saját torz világukat és megpróbálják lerántani a maguk szintjére. Ha hagyjuk.