Mi a közös Vietnamban, Ghánában, Mianmarban és Magyarországban?

Hát az hogy mindegyik a Fideszt gazdagítja

2017. november 25. - Kávésember

Mostanság igencsak pörögnek a magyar külkapcsolatok, ezen belül is a baráti államoknak nyújtott segítő kéz politikája. Szijjártó Péter külügyminiszter és Orbán Viktor miniszterelnök az utóbbi időkben előszeretettel utaznak ezekre a (saját szavaikkal élve) Magyarországgal jó kapcsolatot ápoló, kiemelten fontos célterületekre. Jól is teszik, egy magára valamit is adó európai országnak igen fontos szorosra fonni a nemzetközi együttműködés szálait, különösen olyan világviszonylatban is magasan jegyzett valamint a honi állampolgárok számára is rendkívül fontos országokkal mint Vietnam, Ghána és Mianmar.

Még szeptemberi hír hogy 440 millió euró (több mint 137 milliárd forint) értékű segélyhitel-programot indít a magyar állam a délkelet-ázsiai országban, melynek keretében egy 500 férőhelyes onkológiai kórházat is építünk, a napokban pedig két másik kormánnyal is tető alá hozunk egy-egy nagyobb volumenű megállapodást. Ghánában a két ország üzleti kapcsolatainak elmélyítésére tett erőfeszítések okán ghánai-magyar üzleti tanácsot alapítunk, sportlétesítményeket építünk de még egy évente megrendezésre kerülő zenei fesztivál is szóba került a tárgyalások során, Mianmar gazdaságát pedig  kedvezményes hitelekkel támogatjuk meg illetve ígéretet tettünk hogy nemzetközi fórumokon az ország mellé állunk. Ez utóbbi azért is érdekes tudniillik ott jelen pillanatban polgárháború és népirtás zajlik, amit az ENSZ Biztonsági Tanácsa és úgy az egész nyugati világ egyöntetűen ítél el és szólít fel a mielőbbi megegyezésre.

Jogos a kérdés, miért pont ezeket a (finoman szólva) véleményes megítélésű országokat választotta a kormány stratégiai partnernek.

Először is Magyarország egész Európában, de világviszonylatban is speciális helyzetben van: a trianoni békediktátum óta mintegy ötmillió honfitársunk él az elszakított területeken, itt, a közvetlen szomszédságunkban. Egy magát nemzetinek valló kormány külpolitikájának (bár a "nemzeti" és "kormány" szavak egy mondatban elég szürreálisan hatnak, maximum akkor kerülhetnének egymás mellé mikor majd a Nemzeti Színház műsorra tűzi a Fidesz-kormány tündöklése és bukása című tragikomédiát) egyik legfontosabb sarokköve kellene hogy legyen a száműzetésbe kényszerült honfitársaink úgy anyagi támogatása mint érdekeik erős és határozott nemzetközi képviselete. Ezzel szemben a Fidesz és az MSZP kormányok alatt is igen gyenge volt a határon túli magyarok ügyének szorgalmazása az Európai Unióban. Bár látszik valamelyes javulás a szép szavakon és tusványosi ömlengéseken túl a nagy szabadságharcos Orbán Viktor sem az székely vagy délvidéki autonómiát, de az ott élő magyar ajkú népesség nyelvhasználati jogainak kérdését sem tekinti igazán fontos dolognak. Jól emlékszünk, annak idején Románia EU-csatlakozásakor szentül megígérték, hogy csak a székely autonómia biztosítása esetén szavazzák meg a kérelmet, ehhez képest csont nélkül aláírták a papírokat, de a közelmúltban a somorjai OTP-ben történt megalázó esemény kapcsán sem hallhattunk egy elítélő mondatot sem kormánypárti körökből. A magyar kisebbségi politika inkább helyezi előtérbe a minket körülvevő országokkal való konfliktus elkerülését mint saját honfitársaink támogatását, ami megengedhetetlen és szégyenteljes. Ha a Fidesz igazán 15 millió magyar képviseletét látná el akkor Székelyudvarhelyen vagy Szabadkán építene kórházat és Mianmar ölelgetése helyett az erdélyi önrendelkezés ügyében kellene a legmagasabb szinteken is az asztalra csapnia.

Másodsorban ezek az irdatlan összegek, melyekről szó van azokban az államokban kerülnek felhasználásra melyek a világ legkorruptabb országai közé tartoznak. Az afrikai ország jelen pillanatban a 70., Vietnam a 113. illetve Mianmar a 136.(!) helyet foglalja el a ranglistán. Mi sem állunk túl fényesen az összehasonlításban, 2012 óta folyamatosan romlik a megítélésünk, míg abban az évben a 46. voltunk, azóta sorrendben kétszer a 47., majd az 50. végül tavaly az 57. helyet sikerült megcsípnünk, azaz 5 év alatt 11 helyet rontottunk a korrupciós világranglistán. Nem véletlen hogy majdnem pont egy éve léptünk ki a Nyílt Kormányzati Együttműködés nevű, mintegy 70 országot tömörítő egyezményből, mely a tagországok gazdálkodását hivatott átláthatóvá tenni, mert túl sokszor fogalmaztak meg kritikákat a kormányköltések tekintetében. Senkinek se legyenek illúziói: nem emberbaráti szeretet vezérli a Fideszt hanem jól megfontolt anyagi érdekek, de nem ám hazánk gyarapodása, sokkal inkább saját zsebeik degeszre tömködése a cél. Az, hogy ezekkel az úgymond humanitárius cselekedetekkel bizonyos érdekkörök igen nagyot fognak kaszálni az olyan biztos, mint hogy Mészáros Lőrinc a jövő héten is milliárdos közbeszerzéseket fog nyerni. Már nem csak itthon, a nemzetközi színtéren is megy a mutyizás és visszaosztás honi viszonylatban tökélyre fejlesztett rendszere, már nem csak az egy főre eső stadionok számában hanem korrupcióban is világhatalomra törünk. 

A Nemzeti Együttműködés Rendszerét felváltotta a Nemzetközi Együttbűnözés Rendszere. Végül is praktikus, legalább a kezdőbetűk megmaradtak.

A bejegyzés trackback címe:

https://morcoskave.blog.hu/api/trackback/id/tr5813376185

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.