Mélyen tisztelt Magyar Kormány, kedves Fidesz-KDNP koalíció!

2017. december 21. - Kávésember

Ezúton szeretnék köszönetet mondani Önöknek az országért végzett áldozatos munkájukért.

Köszönöm, hogy nem szavazhatok sem levélben sem elektronikus úton, így legalább jobban megismerhetem az országot mikor fél napot utazok a nagykövetségre, majd fél napot haza, de legalább az aznapi keresetem miatt nem kell aggódnom.

Köszönöm, hogy lepusztították az egészségügyet, boldog vagyok hogy a környezetemben megszaporodtak a kiválóan képzett magyar orvosok és egészségügyi dolgozók. Mégis szívesebben megy egy honfitársához az ember ha elkapja a hasmenés, nem igaz?

Köszönöm, hogy szétzilálták az oktatási rendszert, így legalább egy cseppet sem sajnálom hogy a majdan születendő gyermekem nem otthoni iskolába jár majd és nem magyarul fog tanulni.

Köszönöm, hogy a letelepedési kötvények által mintegy húszezer migránst sikerült beengedni az országba, legalább a gazdag terroristák inkább Magyarországra mennek és nem ide. Jó érzés, hogy onnan a távolból is figyelnek a biztonságomra. Azért meg egyenesen rajongok hogy a helikopterfetisiszta és baráti köre iszonyat pénzt kaszáltak rajta miközben az állam milliárdokat bukott. Jut is, marad is.

Köszönöm, hogy külpolitikai megnyilvánulásaik alkalmával mindig sikerül annyi marhaságot összehordaniuk, hogy kollégáimnak, akik figyelik a nemzetközi híreket nem kell külön viccoldalakat nézniük, elég ha Önökre figyelnek.

Valamint végül de egyáltalán nem utolsó sorban köszönöm hogy a (párt)Állami Számvevőszék mintegy 663 millió forintra büntette Magyarország legerősebb ellenzéki pártját, most legalább mindenkinek tiszta milyen aljas és ocsmány módszerekkel építik a neokommunista diktatúrájukat. Most őszintén: elfogyott a pénz? Stadionra kell? Mucsaröcsögén még nincs fűtött gyep? Vagy Viktor, a kis g...arázda nem oszt vissza eleget?

Végezetül nem maradt más hátra mint hogy karácsony lévén békés, boldog ünnepeket kívánjak Önöknek, kifejezve abbéli reményem hogy a 2018-as karácsonyt már én is otthon ünnepelhetem. Önök pedig (bízom benne) börtönben.

Maradok tisztelettel:
Kávés "Kalandor" Ember

P.S.: Tulajdonképpen azt sem bánnám ha már azelőtt eltakarítaná Önöket egy előrehozott választás vagy mondjuk forradalom, esetleg egy sáskajárás.

Hé, ti kormánypárti médiaribancok!

Mi bajotok van nektek?

Ülök a reptéri váróban a fotelban, előttem a sör. Megyek vissza a száműzetésbe a többi kitaszított honfitársam közé. Időben vagyok, böngészgetem a híreket. Van egy olyan perverzióm hogy rá szoktam nézni olyan válogatott propagandamocsokra is mint a 888 vagy az Origo. Energiaital helyett tökéletes, elemi erővel képes feltölteni egy-egy orbitális koholmány. A Fidesz-székház előtti fáklyás tüntetésről szóló anyag van terítéken. Olvasom, de nem látom a betűket mert másodpercről másodpercre homályosítja el a szemem a vörös köd.

Hát mit képzeltek ti magatokról? Mond nektek még az valamit hogy erkölcs, újságírói etika vagy szakmai alázat? Vegyétek már észre hogy az ország értelmesen gondolkodó (szerencsére) nagyobbik fele, az ellenzéki társadalom egésze zárt össze ellenetek és küldött el titeket a büdös francba. Remélem azzal a ténnyel tisztában vagytok hogy jövő áprilistól nincs állásotok. Tehetségetek és íráskészségetek most sincs, azt mindenki tudja, viszont amíg mosolyogva térdepeltek a hazugságokból szőtt, Viktor trónja elé terített szőnyegen addig elviselnek titeket. Uratok és parancsolótok is utál titeket, ne legyen kétségetek efelől, eszközök vagytok, kitartott sajtókurvák. Lecserélhetőek és beáldozhatóak. A vérkomcsi diktátorotok által kézivezérelt ÁSZ ámokfutásáról szóló büntetés ajnározásával most nagyon túltoltátok a bringát. Végre mindenki, a teljes közélet számára egyértelművé vált mi folyik itt.

A ti felelősségetek. Ti tettétek a magyar tömegtájékoztatást azzá a fingszagú posvánnyá ami. Az aljas megalkuvóságotokkal, az elvtelenségetekkel, a seggnyalásotokkal. Ómolnár, Oláh Gellért meg a többi barna nyelvű fogalmatlan idióta. Nézzetek már tükörbe ha még tudtok bazmeg! Naponta hatszor kéne magatokat szembe köpni!

Ennyi volt. Nincs több píszí. Mostantól háború van.

Petőfi és Deák

Petőfi Sándor nagyszerű ember, igaz hazafi. A Nemzeti dalt szavaló forradalmi hevületben égő fiatalember képe örökké beleégett a nemzet szívébe. Deák Ferenc nagyszerű ember, igaz hazafi. Alapos, nyugodt, előremutató politikája indította útjára Magyarországot évtizedeken át tartó sötét korszakából a felemelkedés felé.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom előtt pár évvel ezelőtt ez a két út állt: maradjanak forrófejű ifjú titánok vagy lépjenek egy megfontoltabb, a józan észen alapuló ösvényre.

 Az utóbbi mellett döntöttek, melynek akkor és azóta is egy az üzenete: készen állunk. Készen állunk a kormányzásra, készen állunk olyan elvek mentén síkra szállni Magyarországért és minden magyar emberért határainkon innen és túl, melyek mindenki érdekeit szem előtt tartják és a nemzetre mint egységre tekintenek. Ez a néppártosodásnak nevezett folyamat elindítása fektette le annak az alapjait, hogy mára az a tucatnyi egyetemista által megálmodott eszmeiség a legütőképesebb ellenzéki párt hitvallásává vált.       

A napokban jött a hír: a Jobbik a választások után ha úgy alakulnak a végső számok együttműködne és kormányt alakítana az LMP-vel. A hangsúly itt a választások utánon van. Aki úgy indul neki egy versenynek hogy az ezüst is szépen csillog eleve vesztett, a Jobbiknak is a győzelem lebeg a szeme előtt, számtalanszor kijelentették hogy nem lesz választási együttműködés, mind a 106 egyéni választókerületben megmérettetik magukat a képviselőjelöltek. Viszont óriási a társadalmi felelőssége mind a két pártnak, mert ha ketten együtt le tudnák győzni ezt az aljas rablóbandát, lehetőségük lenne megállítani a NER ámokfutását és büszkeségből nem teszik meg azzal pontosan azt tennék amit most az MSZP: asszisztálnának az ország kirablásához. 

Ez az elveik feladását jelentené? Távolról sem. Épp ellenkezőleg: ezzel egy olyan súlyt raktak a saját vállukra amit csak egy, a saját elgondolásaiban biztos és az elképzeléseikben töretlenül hívő szervezet képes felvállalni. Vessünk egy pillantást az Alapító Nyilatkozatra melyek voltak a párt megalakulásakor az irányelvek: a népesség csoportjai között húzódó igazságtalanságok megszüntetése, köz- és jogbiztonság, a rendszerváltás befejezése, nemzeti értékeink védelme és a magyar emberek egészének képviselete. Mind-mind sarkalatos pontjai a mai programnak. Hogy a másfél évtized alatt változott a retorika? Igaz. Néhány dologban finomodott a gondolkodásmód? Az is igaz. Sőt, nem hogy igaz, szükségszerű, hiszen egy újszülött politikai formációból váltak Magyarország vezető kormányváltó erejévé, és még egy nagyon fontos dolog: eközben a világ és a magyar közhangulat is hatalmasat fordult, és erre egyedül a Jobbik tudott megfelelően és érdemben reagálni. A közvélemény-kutatási adatok torz képén átlépve biztosak lehetünk benne hogy nagyon sok ember értette meg az üzenetet, számos jele van a párt egyre növekvő elfogadottságának és egyre többen állnak be mögé.

Sokan mondják hogy Vona Gábor elvette a Jobbik lelkét. Lehet. Viszont adott neki egy másikat, egy tudatos, megfontolt, kormányképes lelket. De nem is elvette, inkább átformálta, hiszen a párt alapvető célkitűzései 14 év óta változatlanok. Vannak témák melyek kissé háttérbe szorultak, mások nagyobb hangsúlyt kapnak, ennek az oka pedig nem más, hogy nagyobb a tét mint volt 2006-ban, nagyobb mint eddig bármikor. A 11 évvel ezelőtti új Pesti Srácok méltó örökösei voltak Pongrátz Gergely és Murányi Levente generációjának, de mára az ország eljutott odáig hogy ez sem elég. Egy hirtelen fellobbanó láng helyett, mely legyen bármilyen fénylő és gyönyörű hosszan égő, stabil és erős tűzre van szükség. A magyar társadalomnak, de magának a Jobbiknak is be kell látnia hogy ez a szilárd alapokon nyugvó, minden magyar ember jólétét szem előtt tartó valódi rendszerváltás csak a jelenlegi irány folytatása végén jöhet el. 

Petőfi Sándor nagyszerű ember, igaz hazafi. De a hazának most Deák Ferencekre van szüksége.

Mi a közös Vietnamban, Ghánában, Mianmarban és Magyarországban?

Hát az hogy mindegyik a Fideszt gazdagítja

Mostanság igencsak pörögnek a magyar külkapcsolatok, ezen belül is a baráti államoknak nyújtott segítő kéz politikája. Szijjártó Péter külügyminiszter és Orbán Viktor miniszterelnök az utóbbi időkben előszeretettel utaznak ezekre a (saját szavaikkal élve) Magyarországgal jó kapcsolatot ápoló, kiemelten fontos célterületekre. Jól is teszik, egy magára valamit is adó európai országnak igen fontos szorosra fonni a nemzetközi együttműködés szálait, különösen olyan világviszonylatban is magasan jegyzett valamint a honi állampolgárok számára is rendkívül fontos országokkal mint Vietnam, Ghána és Mianmar.

Még szeptemberi hír hogy 440 millió euró (több mint 137 milliárd forint) értékű segélyhitel-programot indít a magyar állam a délkelet-ázsiai országban, melynek keretében egy 500 férőhelyes onkológiai kórházat is építünk, a napokban pedig két másik kormánnyal is tető alá hozunk egy-egy nagyobb volumenű megállapodást. Ghánában a két ország üzleti kapcsolatainak elmélyítésére tett erőfeszítések okán ghánai-magyar üzleti tanácsot alapítunk, sportlétesítményeket építünk de még egy évente megrendezésre kerülő zenei fesztivál is szóba került a tárgyalások során, Mianmar gazdaságát pedig  kedvezményes hitelekkel támogatjuk meg illetve ígéretet tettünk hogy nemzetközi fórumokon az ország mellé állunk. Ez utóbbi azért is érdekes tudniillik ott jelen pillanatban polgárháború és népirtás zajlik, amit az ENSZ Biztonsági Tanácsa és úgy az egész nyugati világ egyöntetűen ítél el és szólít fel a mielőbbi megegyezésre.

Jogos a kérdés, miért pont ezeket a (finoman szólva) véleményes megítélésű országokat választotta a kormány stratégiai partnernek.

Először is Magyarország egész Európában, de világviszonylatban is speciális helyzetben van: a trianoni békediktátum óta mintegy ötmillió honfitársunk él az elszakított területeken, itt, a közvetlen szomszédságunkban. Egy magát nemzetinek valló kormány külpolitikájának (bár a "nemzeti" és "kormány" szavak egy mondatban elég szürreálisan hatnak, maximum akkor kerülhetnének egymás mellé mikor majd a Nemzeti Színház műsorra tűzi a Fidesz-kormány tündöklése és bukása című tragikomédiát) egyik legfontosabb sarokköve kellene hogy legyen a száműzetésbe kényszerült honfitársaink úgy anyagi támogatása mint érdekeik erős és határozott nemzetközi képviselete. Ezzel szemben a Fidesz és az MSZP kormányok alatt is igen gyenge volt a határon túli magyarok ügyének szorgalmazása az Európai Unióban. Bár látszik valamelyes javulás a szép szavakon és tusványosi ömlengéseken túl a nagy szabadságharcos Orbán Viktor sem az székely vagy délvidéki autonómiát, de az ott élő magyar ajkú népesség nyelvhasználati jogainak kérdését sem tekinti igazán fontos dolognak. Jól emlékszünk, annak idején Románia EU-csatlakozásakor szentül megígérték, hogy csak a székely autonómia biztosítása esetén szavazzák meg a kérelmet, ehhez képest csont nélkül aláírták a papírokat, de a közelmúltban a somorjai OTP-ben történt megalázó esemény kapcsán sem hallhattunk egy elítélő mondatot sem kormánypárti körökből. A magyar kisebbségi politika inkább helyezi előtérbe a minket körülvevő országokkal való konfliktus elkerülését mint saját honfitársaink támogatását, ami megengedhetetlen és szégyenteljes. Ha a Fidesz igazán 15 millió magyar képviseletét látná el akkor Székelyudvarhelyen vagy Szabadkán építene kórházat és Mianmar ölelgetése helyett az erdélyi önrendelkezés ügyében kellene a legmagasabb szinteken is az asztalra csapnia.

Másodsorban ezek az irdatlan összegek, melyekről szó van azokban az államokban kerülnek felhasználásra melyek a világ legkorruptabb országai közé tartoznak. Az afrikai ország jelen pillanatban a 70., Vietnam a 113. illetve Mianmar a 136.(!) helyet foglalja el a ranglistán. Mi sem állunk túl fényesen az összehasonlításban, 2012 óta folyamatosan romlik a megítélésünk, míg abban az évben a 46. voltunk, azóta sorrendben kétszer a 47., majd az 50. végül tavaly az 57. helyet sikerült megcsípnünk, azaz 5 év alatt 11 helyet rontottunk a korrupciós világranglistán. Nem véletlen hogy majdnem pont egy éve léptünk ki a Nyílt Kormányzati Együttműködés nevű, mintegy 70 országot tömörítő egyezményből, mely a tagországok gazdálkodását hivatott átláthatóvá tenni, mert túl sokszor fogalmaztak meg kritikákat a kormányköltések tekintetében. Senkinek se legyenek illúziói: nem emberbaráti szeretet vezérli a Fideszt hanem jól megfontolt anyagi érdekek, de nem ám hazánk gyarapodása, sokkal inkább saját zsebeik degeszre tömködése a cél. Az, hogy ezekkel az úgymond humanitárius cselekedetekkel bizonyos érdekkörök igen nagyot fognak kaszálni az olyan biztos, mint hogy Mészáros Lőrinc a jövő héten is milliárdos közbeszerzéseket fog nyerni. Már nem csak itthon, a nemzetközi színtéren is megy a mutyizás és visszaosztás honi viszonylatban tökélyre fejlesztett rendszere, már nem csak az egy főre eső stadionok számában hanem korrupcióban is világhatalomra törünk. 

A Nemzeti Együttműködés Rendszerét felváltotta a Nemzetközi Együttbűnözés Rendszere. Végül is praktikus, legalább a kezdőbetűk megmaradtak.

Kádárkolbász vs. angolszalonna

Avagy a legvidámabb barakk szemben a hanyatló Nyugattal

2010 óta az MSZP de az egész baloldal folyamatos és egyre mélyülő válságban van. Na nem mintha ez olyan nagy baj lenne, de tény ami tény: a szavazótáboruk jelentős részét elvesztették, sok-sok kis pártocskára darabolódtak, programjuk nincs, jövőképük nincs, idejük nagy részét az tölti ki hogy egymással marakodnak a koncért és néhány parlamenti székért. Az űrt pedig, amit hagytak maguk után az a formáció igyekszik betölteni, amelyikre jó 10 évvel senki sem gondolt volna: a Fidesz. 

Ha kicsit alaposabban megvizsgáljuk a pártok szavazótáborának összetételét érdekes tendenciára lehetünk figyelmesek: a kormánypártra voksolók között egyre több az alacsony iskolai végzettséggel rendelkező és a nyugdíjas állampolgár. A Fidesz felismerte, hogy a saját tolvaj bandájukon kívül ez a két legnagyobb lélekszámú szavazati joggal rendelkező csoport, és mivel a hatalomért mindenre, de szó szerint bármire képesek a régi elveiket félredobva elkezdtek szépen lassan balra tolódni. Sokak fejében még élénken él a gulyáskommunizmus "régenmindenjobbvolt" idealizmusa. A munkanélküliség nem létező fogalom, mindenki meg tudott élni, volt SZOT üdülő meg 3,60-as kenyér, ugye? Pár éve el is indult az ország (visszafelé) ezen az úton, Orbán Viktor pedig elkezdett Kádár Jánossá válni.

Számtalan jele van ennek a folyamatnak, a legalapvetőbb: a Fidesz pártállami diktatúrát épít. Egy totalitárius állam sohasem egyik napról a másikra alakul ki (hacsak nem forradalom vagy puccs által, de ilyesmiről szerencsére még nem beszélhetünk, ámbár várjuk ki a végét), hanem szépen, lépésről lépésre. Pont mint a régi tanmesében: a békát beleteszik egy kondér hideg vízbe és elkezdik melegíteni. Ahogy nő a hőmérséklet folyamatosan alkalmazkodik, nem ugrik ki az edényből, végül megfő. Ugyanez történik csak nagyban: uralmuk alá gyűrték az állami szerveket, a végrehajtó hatalmat, a saját embereiket ültették az Alkotmánybíróságba, a legfőbb ügyész és a köztársasági elnök hűséges pártkatona, a bíróknak egyenes utasításokat adnak, közvetlenül irányítják az állami és jópár "független" médiát, a közbeszerzéseken és tendereken rendre a saját strómanjaik nyernek és így tovább. De mindez nem egyszerre történt: kis lépésekkel, hogy az embereknek legyen idejük hozzászokni, hovatovább észre se vegyék mi történik. 

Jó páran emlékeznek még rá milyen volt az élet a múlt évszázad második felének (nem is annyira) puha diktatúrája alatt. Most pontosan efelé tendálunk, rendre visszaköszön az akkori irányvonal. Beszédes, hogy már mindenki nyilvánosságra hozná az ügynöklistákat, kivéve a kormányt. Tetten érhető a gazdaság és társadalom számos területén, csak hogy kettőt említsek: egy alapvetően mezőgazdaságra berendezkedett országból a komcsik ipari fellegvárat csináltak, a Fidesz pedig ugyanígy jár el, az alacsony hozzáadott értékű összeszerelő üzemekben látja a megoldást hiába mutatott rá gazdasági és pénzügyi szakemberek tömkelege ennek veszélyeire. Valamint ki most a főellenség Magyarországon? Az értelmiség, aki felemeli a szavát a káros folyamatok ellen. Aki gondolkodik. Az úságírók, tanárok, közgazdasági és társadalomtudósok. A nosztalgiával emlegetett népi szocialista jólétben bizony tízezrek sínylődtek börtönökben koholt vádak alapján mint a nemzet ellenségei, csak mert ellenvéleményt fogalmaztak meg, és nagyon úgy tűnik a jelen csapásirány is errefelé mutat. Egyre több ellenzéki beállítottságú embert lehetetlenítenek el, fenyegetnek vagy fognak perbe. Nincsenek tömeges letartóztatások és koncepciós perek, csak úgy mint a béka meg a főzés: lépésről lépésre.

És a legfontosabb alappillér: a nyugati világ démonizálása Sorossal, Brüsszellel és a keleti nagyrészt önkényuralmi berendezkedéshez való dörgölőzés. Távolról sem lehet kijelenteni hogy a manapság tapasztalható neoliberális globalizációs politika jó irány lenne, nem kell mindent feltétlenül elfogadni és újra lehajtott fejjel alávetni magunkat mások sokszor elfogadhatatlan elvárásainak, de egy demokratikus jogállami alapelvekkel rendelkező környezetben lehet párbeszédet folytatni, lehet érvelni, meg lehet és meg is kell azt változtatni. Egy diktatúrában, mint a kínai vagy (fél)diktatúrában mint az orosz erre nincs lehetőség, márpedig Orbán Viktor ezeket tartja követendő példának. Nem, közel sem tökéletes az Unió, rengeteg mindent kell felülvizsgálni és átalakítani a támogatási és újraelosztási rendszeren át a nemzetállamok önrendelkezési jogáig. Nincs "ingyenebéd", ugyanúgy dolgozni kell ott is mint bárhol máshol viszont van értelme, van fejlődési lehetőség, az élet tervezhető. Ma idehaza a merjünk kicsik lenni az alaptézis, hisz Kövér László is megmondta: a magyarok eleget keresnek, nincs szükségük többre. A Fidesz által manipulált és elferdített gazdasági mutatók mögött nagyon komoly bajok húzódnak meg a háttérben, aki egy kicsit is figyeli a hazai és a környező országok makrogazdasági adatait láthatja hogy milyen mértékű és gyorsuló ütemű a leszakadásunk. És mi ahelyett hogy ezeket a problémákat orvosolnánk elborult szabadságharcot vívunk.

Vissza-visszatérő elem a kormánykritikus írásokra adott reakciók között, hogy persze, Gyurcsány meg a szocik alatt jobb volt? Nem volt jobb, hanem ugyanilyen vagy esetenként még rosszabb csak másképp. 27 éve az úgynevezett rendszerváltozás óta ugyanabban a posványban vergődünk, mindegy hogy épp ki van hatalmon ugyanúgy az elmúlt időkben szocializálódott és annak csökevényeit hordozó vezetők ülnek a bársonyszékekben, egymásnak adogatják a labdát és kéz kezet mos alapon tolják egymás szekerét. Elszámoltatás? Hahaha. Csak közben felnőtt egy generáció akikre igyekeznek ráerőltetni a saját torz világukat és megpróbálják lerántani a maguk szintjére. Ha hagyjuk.   

 

Az ország közel kétharmada konkrétan rabszolga

Ma Magyarországon több mint hatmillió ember él egyik napról a másikra

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKI) Államkutatási és Fejlesztési Intézete (ÁKFI) harmadik alkalommal hozta nyilvánosságra az úgynevezett Jó Állam Jelentést. Ez egy rendkívül átfogó, 2500 egymástól eltérő élethelyzetű ember megkérdezésén alapuló felmérés, mely részletesen kiterjed az élet szinte minden területére beleértve a válaszadók életkörülményeit úgy mint nem, kor, iskolai végzettség, pénzügyi és szociális tényezők, munkaerő-piaci helyzet, stb., valamint méri az állampolgárok elégedettségét általánosan az állam működésével, egészségüggyel, oktatással, rendvédelemmel, külpolitikával és még sok egyébbel. Igen érdekes olvasmány, érdemes egy kis időt szánni az áttanulmányozására.

A lakosság pénzügyi helyzetét vizsgálva szembetűnő a nagyarányú elégedetlenség úgy a saját anyagi lehetőségeket mint az állam gazdálkodását tekintve. Nyilvánvaló hogy mindenki szeretné ha több pénz lenne a zsebében, ez teljesen természetes dolog, viszont sokatmondóak azok az adatok hogy az emberek mennyire érzik kiszolgáltatva magukat a kormányzat monetáris politikájának, illetve mennyire elégedetlenek mind ezzel mind a bankrendszerrel. Néhány példa: a felmérésben részt vevők több mint 60 %-a szerint Magyarországon igazságtalan az adórendszer, ugyanennyien mondták hogy nem érdemes bankbetétben tartani a megtakarításaikat (amennyiben van/lenne) illetve hitelt felvenni nagy összegű tervek megvalósításához. Azaz az emberek egyáltalán nem bíznak az állami rendszer működésében és ebben látják a legfőbb gátját pl. egy saját vállalkozás elindításának. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen a kormány számtalanszor kijelentette hogy az olcsó munkaerőt preferálja, az alkalmazotti modellben hisz valamint az alacsony hozzáadott értéket képviselő összeszerelő üzemeket és külföldi multicégeket részesíti előnyben a hazai innovatív kis-és középvállalkozások helyett.

Ugyanilyen riasztó számokat láthatunk a fogyasztói árak és az általános megélhetés tekintetében is. Mi is a kormány véleménye? Magyarország "erős és büszke". Kövér László és Lázár János kijelentette hogy a magyaroknak nincs szükségük nagyobb fizetésre, most is eleget keresnek, nálunk olcsó az élet és mindenki tisztességesen meg tud élni. Lássuk mit szólnak ehhez az emberek: 54 % elégedetlen a gazdasági növekedés mértékével, 56,1 % a lakhatás és rezsiköltségekkel (khm, rezsicsökkentés), 68,4 % az áruk és szolgáltatások árával, 71,2 % az élelmiszerárakkal és 74,3 % a keresetek nagyságával. Kissé eltér a kép a központi kommunikációtól, nemde?

A legfélelmetesebb pedig ez az adat: ma Magyarországon a lakosság 62,9 %-a egy hónapig sem tudná fenntartani a jelenlegi életszínvonalát ha megszűnnének a rendszeres bevételei. Emberek! Ez több mint hatmillió állampolgár! Ha elvesztenék a munkahelyeiket vagy nem kapnának állami segélyt ennyi ember kerülne azonnal, egyik napról a másikra padlóra. Magyarul ebben a nagy gazdasági jólétben a lakosság döntő többségének semmiféle megtakarítása nincs. Igazi, hamisítatlan modern kori rabszolgaság amiben élünk. Mert mi is a rabszolgaság? Munkavégzés, melyért cserébe ételt és szállást kap a delikvens. Belátom, kissé sarkított az összehasonlítás, de jól belegondolva mennyiben különbözik ez attól, hogy annyi pénzért robotolunk, amennyiből ki tudjuk fizetni a létfenntartáshoz szükséges dolgokat és a hónap végére egy fillér sem marad? Csak mert 10-ből több mint 6 embernél ez a helyzet vagy még rosszabb. Egyszerűen ezeknek az embereknek nincsenek kilátásaik, nincs jövőképük, álmodni sem mernek kitörési lehetőségről. Még egyszer mondom, jelenleg több mint hatmillió magyar honfitársunk van ebben a helyzetben. Ez a Fidesz gazdaságpolitikájának igazi "eredménye".

grafikon.jpg

Nagyon sürgős és mélyreható változásokat kell eszközölni a nemzetgazdaság irányvonalában, mert a jelenlegi út nem csak hogy fenntarthatatlan, hanem a probléma egyre inkább mélyülni fog. Amíg ezek az áldatlan állapotok fennállnak sem pénzügyi sem társadalmi alapja nincs a felzárkózás elkezdésének, az egyre nagyobb mértékű és évek óta gyorsuló leszakadásnak annál inkább. Talán még nem késő de az utolsó órában vagyunk.

Itt egy kis pénz de mostantól csend legyen!

A kormány az egyházak hallgatását is megpróbálja megvásárolni

A tegnap megjelent Közlönyből (sok más mellett) az is kiderült, hogy a kormány újfent megdézsmálja az Országvédelmi Alapot, merthogy olyan fenenagy biztonságban vagyunk úgyhogy nincs szükségünk rá. Az Alap egyébként arra van, ha netán az országot pénzügyi jellegű támadás érné (khm...Soros) legyen hova nyúlni, egyfajta tartalék amivel be tud avatkozni a kormány a folyamatokba. Úgy tűnik ettől nem kell tartani, teljesen valótlan az a veszély hogy valamely patás ördög (khm...Soros) majd felhasználja a vitathatatlanul jelentős monetáris befolyását és spekulációba kezdene a pénzpiacon. Tényleg inkább arra van nagyobb esély hogy földalatti barlangjában kénkőfüstbe burkolózva TERVezgeti hogyan fogja megroppantani a rózsafüzér-termelést.

No mindegy, szóval olvashatjuk hogy közel 17 milliárd forintot egyéb célokra fordítunk. A két legnagyobb tétel összege majdnem ugyanannyi, a felhasználás viszont merőben más: 6,6 milliárdot kap a Rogán-féle minisztérium a kormányzati kommunikációval és konzultációval kapcsolatos "dologi kiadásokra" (értsd: propaganda-hadjáratra), közel 7 milliárdot pedig "Egyházi közösségi célú programok és beruházások támogatására" irányoz elő a "jószívű" Fidesz.

Látszólag két egymástól homlokegyenest eltérő téma, mégis mindkettő ugyanarra kell: félelemben tartani az embereket. Az egyházak jó része gyakorlatilag a migrációs válság kezdete óta próbálnak a migránsoknak segítséget nyújtani, a pápától kezdve rengeteg vallási vezető és lelkész emelte fel szavát az ügyben. Hogy ezt jól teszik-e arról megoszlanak a vélemények, de egy valami biztos: segítő szándék vezérli őket. Magyarországon is elhangzott többször is katolikus, evangélikus és zsidó részről is az elfogadás fontossága, az emberség és szeretet igéje. Ez egy nagyon bonyolult és érzékeny vetülete ennek az ügynek, nem is kívánok állást foglalni de tény ami tény: a kormánynak lassan kezd kínos lenni, hogy amíg a keresztény alapelvek fontosságát hirdetik és önmagukat ezen értékek legfőbb védelmezőjének állítják be az egyházak pont a számukra legfontosabb kérdésben helyezkednek szembe velük. Pont abban, amire az egész kormánypropaganda épül.

Két utat ismer a Fidesz ha neki nem tetsző hangokat hall: vagy megfélemlíti vagy megvásárolja az ellenfeleit. Természetesen nem bírálhatja az állam a vallási csoportokat, az azonnali és teljes politikai öngyilkosság lenne, nem támadhat neki nyíltan, így marad a pénz.

Itt érnek össze a szálak: egyfelől belerak még egy halom zsetont saját maga népszerűsítésébe és igyekszik a polgárokat továbbra is rettegésben tartani, másfelől a felekezeteknek is tol egy kis "adományt" hogy ne nagyon bolygassák a dolgot.

Röviden: ez több mint undorító. Olyan szintű aljasság ez amire talán csak Afrika legsötétebb régióiban van példa. Azt már megszoktuk hogy bárkit földbe tapos a Fidesz aki kritikát mer megfogalmazni, de hogy az egyházaknál is bepróbálkozik az egy teljesen új szint, gyakorlatilag kimeríti a vallásüldözés fogalmát.

És a legszebb: ehhez az egész mocsokhoz vígan tapsol a Magyarországot kormányzó pártszövetség tagja, a Kereszténydemokrata Néppárt.

Az Orbán-terv 7+1 pontja

Szemelvények a Fidesz 2010-es választási programjából, avagy akkor és most

A kormány ismét konzultálni szeretne velünk, 7 pontos kérdőívet kapunk nemsokára. Én is meg szeretném kérdezni a döntéshozó pozícióban lévő Tisztelt Hölgyeket és Urakat, hogy ezen terveikből mit sikerült megvalósítani az idestova hét és fél éves regnálásuk alatt.

Szemelvények a Fidesz 2010-es választási programjából:

1., A nemzeti ügyek kormánya csökkenteni fogja az adminisztráció gerjesztette költségeket, az állami tevékenységekből fakadó vállalkozói kockázatokat. Programot indít a gazdasági bürokrácia és az adminisztráció csökkentésére. A program elsődleges célja a betarthatatlanul bonyolult és olykor önkényesen működtetett adórendszer egyszerűsítése, másodlagos célja a vállalkozások tevékenységét szabályozó előírások terheinek csökkentése.

2., Ma az uniós források hatása azért csekély, mert az öntözőkanna-elvet követi, vagyis sok helyre jut sok kicsi támogatás, miközben a források jelentős része közvetlen gazdaságfejlesztési cél nélkül kerül elköltésre. Ezért az Új Széchenyi-terv keretében az uniós forrásokat át kell csoportosítani a növekedéspárti, munkaközpontú gazdaságpolitikát szolgáló területekre, és a források felhasználásánál olyan rendszert kell kialakítani, amely képes gyorsan felhasználni az uniós forrást.

3., A gyógyvízkincs hasznosításával Magyarország legyen az EU gyógyturizmusközpontja. (...) Az energiafüggőség leküzdésével és az alternatív energia hasznosításával energiafüggetlenséget kell elérnünk. Meg kell találnunk azokat a kitörési pontokat, azokat a jövő-iparokat, amelyek képesek a gazdaság egészének dinamizálására. Meg kell találni azokat az eszközöket, amelyek a kitörési pontokat összekötik, és ezek révén a kitörési pontok szövetét kell megszőnünk, melyek a legfontosabb gazdasági mozgástér mozgatórugói: a helyi adottságokra és magas munkaigényes vállalkozásokra építő egészségipar, turizmus, zöld gazdaság, megújuló energia, víz alapú gazdaságfejlesztés, járműipar, tudásipar, tranzitgazdaság, élelmiszeripar, üzleti szolgáltatások, K+F. (...) A hazai cégek globális résekbe való betörése és a globális résekben való felnövekedése is része ennek az új külgazdasági stratégiának, ez teremthet erős, magyar tulajdonban álló középvállalatokat, és ezek az erős középvállalatok lehetnek a munkahelyteremtés hatékony eszközei.

4., A bukott kormánynak el kell számolnia minden egyes közös forintunkkal. A magyar emberek jövője elszámolás nélkül nem lehet sikeres. Sokan érzik úgy, ma a kormány egy bűnszervezethez hasonlít, amely fosztogat és szétesik a korrupciótól. Állami és kormányzati szervezetek maffiaszerű működését halljuk és tapasztaljuk. Nemzeti ügynek tekintjük, hogy a kormány számoljon el az adófizetők rábízott forintjaival, számoljon el az Európai Unióból érkező támogatásokkal, számoljon el az állami gazdasági társaságok működésével és pénzügyi támogatásaival. (...) Mindenkinek tudnia kell: a szocialisták kormányzásának lezárása nem mehet elszámolás nélkül.

5., Ez a rendezés teszi lehetővé, hogy a következő kormány a várólisták hosszát legalább a felére csökkentse, javítsa az ellátás színvonalát és növelje a betegek elégedettségét. (...) Az új kormánynak fel kell vállalnia, hogy javítja a családorvosi praxisok finanszírozását és megőrzi annak reálértékét. Támogatni kell a fiatal orvosok praxishoz jutását. (...) El kell érni, hogy külföldre távozó orvosaink és szakdolgozóink hazatérjenek, a külföldre készülők pedig hazánkban maradjanak. Orvosaink Magyarországon tartását nem szankciókkal kell megoldani. A széles körű egyeztetéseken alapuló életpályamodell kidolgozása elengedhetetlen. Az egészségügyi oktatást új alapokra kell helyezni, és biztosítani kell a szükséglethez igazodó képzést. A rezidensképzés egészét újra kell gondolni.

6., Minden társadalom kiemelt feladata az idősek tisztelete, megbecsülése és biztonsága. Éppen ezért a mi szociális biztonságot teremtő politikánk egyik sarokpillére lesz az idős embereket szolgáló politika. Ez számunkra nemcsak a nyugdíjas-társadalom szerzett jogokra épülő nyugellátásának védelmét, a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzését jelenti, hanem olyan komplex szolgáltató rendszert, amely ennek a társadalmi rétegnek a megbecsülését és biztonságát hivatott megteremteni. (...) Nem engedjük, hogy az állami nyugdíjak mellett szolgáltatást biztosító magánnyugdíj-pénztári rendszer megtakarításai veszélybe kerüljenek.

7., A tanulás-munka kiemelkedési útját kell választhatóvá tenni, és a cigányság társadalmi beilleszkedésének lelki és fizikai akadályait kell lebontani. A felzárkóztatást szolgáló pénzek felhasználását teljesen átláthatóvá kell tenni. (...) A csődbe jutott családokat összehangolt és hatékony eszközökkel kell megvédeni, hogy utána saját erejükből tudjanak újra aktívan részt venni a társadalom életében.

+1 Kitartunk a demokrácia és a jogállamiság eszméje mellett

Érdeklődéssel várom válaszukat

Patkány a fogóban, egészségügy a tönk szélén

Még augusztusban volt a budapesti Merényi Gusztáv Kórháznak egy nemkívánatos látogatója: egy patkány szállt alá az intézmény mennyezetéről és pont az egyik dolgozó elé vetette magát. Lett is nagy riadalom az esetből, de szerencsére jött Balog Zoltán EMMI-vezér és megnyugtatott mindenkit, hogy nincs itt semmi látnivaló, ez egy álhír, a magyar egészségügy világszínvonalú és még a kórház parkolójának betonjáról is nyugodtan elfogyaszthatjuk ebédünket akkora rend és tisztaság van az épületben, tessék szépen továbbhaladni. Mondjuk azonnal belső vizsgálatot kezdeményeztek valamint elrendelték a teljes rágcsálóirtást, de ez tényleg csak a véletlen műve lehetett, esetleg pont akkorra volt beütemezve az intézkedés (minő szerencse).

Azóta több ellenzéki politikus is kérdezte a kormányt, hogy mi is történt valójában és kívánnak-e foglalkozni az esettel. Balog úr, valamint legutóbb hű fegyverhordozója, Rétvári Bence államtitkár meg is felelt nekik, bár sok köszönet nem volt a szavaikban. Az illetékesek szerint semmi probléma nincs, ugyanis: elszigetelt esetről van szó mert csak egy rágcsálót láttak, a kórházi dolgozó nem tudta egyértelműen beazonosítani az állat fajtáját, amúgy is egy kistestű állatról beszélünk (micsoda mázli hogy nem vaddisznók potyognak az orvosokra), és egyébként senki sem harapott vagy fertőzött meg.

No kérem, ennyi a történet. Apróságnak tűnhet, mégsem az. Egyrészről teljesen világos, hogy mindkét kormánytag úgy hazudik mintha könyvből olvasná, tudniillik az egészségügyi intézmény munkatársai világosan megmondták, hogy többször is előfordult hasonló eset (aki már került közelebbi kapcsolatba patkánnyal -most nem inges-nyakkendősre, hanem igazira gondolok- az tudja, hogy ahol egy van ott van több is), másrészt ez az egész remek leképezése a magyar egészségügy állapotának.

Amint valahol szóba kerül a téma a Fidesz kommunikációja mindig ugyanaz: minden rendben van, bárki ennek az ellenkezőjét állítja az valótlanságokat terjeszt. Közben mindenki tudja, sőt ők tudják a legjobban milyen óriási bajok vannak az ágazatban, egész nyugodtan kijelenthetjük, hogy az egész ágazat az összeomlás szélén táncol. A kormány által vizionált csillogással szemben a valóság a túlhajszolt és alulfizetett dolgozó, az elavult és hiányos eszköz-és géppark, a kritikán aluli élelmezés, a férőhelyek alacsony száma, az infrastrukturális hiányosságok. A költségvetésben minden évben hatalmas lyuk tátong az egészségügyi kiadások tekintetében, állandó korrekcióra szorul az ágazat (a napokban például 42 milliárd forinttal kellett megtámogatni hogy ne dőljön be azonnal az egész), ami nem meglepő, hisz az uniós országok közül GDP-arányosan Magyarország költi majdnem a legkevesebbet e célra. Nem véletlen, hogy még tavaly decemberben központilag eltiltották a kórházigazgatókat az interjúadástól, sőt a média munkatársai hivatalosan sem a dolgozókkal sem a betegekkel nem beszélhetnek, nehogy első kézből értesüljenek az emberek az áldatlan állapotokról.

Mindezek mellett, vagy még inkább pont ezért a magyarok általános egészségi állapota szintén az egyik, ha nem a legrosszabb az EU-ban, a várható élettartam tekintetében a sor hátsó traktusában kullogunk. Ma Magyarországon a négy vezető halálok (sorrendben) a szív- és érrendszeri, a daganatos, az emésztőszervi illetve a légzőszervi betegségek, melyek mindegyikében közel vezető helyet foglalunk el az unióban, sőt egyes betegségek mint például a stroke kialakulásának esélye többszöröse az európai átlagnak. Elhízás tekintetében nem csak kontinensünkön, de világviszonylatban is élen járunk, a lakosság egyharmada kórosan kövér ami a ranglista 4. helyezésünket jelenti. Alkoholfogyasztásban és dohányzásban is ott vagyunk az elitben (tüdőrák okozta halálozásban vezetjük az európai statisztikát), kábítószer-használatban is mindinkább jövünk fel.

De amúgy minden oké. Lehetne még beszélni a kilométeres kórházi várólistákról, megszűnő osztályokról, az orvosok külföldre vándorlásáról, a kórházak maguk előtt görgetett hatalmas adósságállományáról, az egyre súlyosabb létszámgondokról, a prevenció és utógondozás szinte teljes hiányáról de így is látszik hogy (micsoda képzavar!) ezer sebből vérzik a történet. Szóval ildomos lenne a cinikus és vérlázító arrogancia helyett a valódi problémákra fókuszálni, illetve a probléma kezelésére szánt milliárdokat nem ellopni teljesen fölösleges beruházásokra és a látszatintézkedésekre kellene fordítani, hanem oda irányítani ahol arra valóban szükség van.

S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt' Mint akarom, s mint a barom

Orbán Viktor maradt ami volt: nyáját terelgető bunkó

Nagy kedvenceim Arany János balladái. Időről időre újraolvasom őket és mindig meglepődöm mennyire időtálló gondolatok vannak bennük. Különösen igaz ez A walesi bárdokra. Nyilván nem teljes a párhuzam, de azért megejtő a hasonlóság Edvárd király és a miniszterelnök között, kezdve a diktatúra kiépítésével és befejezve a kritikus hangok elhallgattatására való törekvéssel.

Megkezdődött ugyanis a parlament őszi ülésszaka, és az már világosan látszik hogy a Fidesz ott folytatja ahol abbahagyta. A retorika semmit sem változott, sem annak tárgya sem a célközönség. A szokásos mantra: soros-migráns-újságíró, melynek minden betűjét aranyba foglalja a társadalom borsókonzerv-része. Ugyanolyan arrogáns, lekezelő stílusban beszél az ellenzékhez, csak a saját tábora szája íze szerint formálja a szavakat. Semmi másra nem épít, csak a szokásos lózungokat pufogtatja, az "erős és büszke ország" bűvkörében próbálja tartani az embereket, miközben konkrétumokról nem esik szó, az ország égető problémáival nem foglalkozik. Nem esik szó sem az egetverő korrupcióról, sem az egészségügy és oktatás egyre mélyülő válságáról, sem a növekvő kivándorlásról.

Nőttek a bérek, mondja. Igen, valamelyest valóban, ha az átlagot nézzük. Csakhogy a számokkal igen jól el lehet ám játszani: van 10 dolgozónk, kilenc keres havi százezer forintot, egy meg egymilliót. Szóval az átlagfizetésük 190.000 forint, ami remekül hangzik, de attól még az a kilenc ember éhen hal. Mint ahogy a magyar gazdaság termelékenysége is növekszik, csak azt nem szabad elfelejteni, hogy ebben a kormányközeli oligarchák súlyos milliárdjai és az uniós pénzből finanszírozott közbeszerzések is beletartoznak. Ugyanaz a szisztéma: vegyünk 99 hazai kisvállalkozót meg Mészáros Lőrincet. Ha a KKV-szektorban dolgozó egy híján száz ember bevétele fejenként évi egymillió forint, a gázosé meg 100 milliárd, akkor tulajdonképpen az együttes vagyonuk igen jelentős, és a statisztika azt mutatja dübörög a gazdaság. Ugyanakkor a kétkezi munkások sorra zárják a boltot, óriási a szakemberhiány, mert vagy nem tudja kitermelni a megélhetési költségeit vagy elmegy egy nálunk szerencsésebb országba dolgozni az itthoni bérek többszöröséért.

Nagyon hiányoznak ezek az emberek a magyar munkaerőpiacról, főleg az építő- és szolgáltatóiparban érezteti hatását ez a tendencia. A kormány problémakezelése pedig megdöbbentő: ahelyett hogy valódi életpályamodellel, gazdaságélénkítő intézkedésekkel és vállalkozásbarát adó és támogatási rendszerrel operálna kelet-európai vendégmunkásokkal próbálja betölteni a keletkezett űrt. Teszi ezt annak ellenére, hogy számtalanszor kijelentette, nem leszünk bevándorlóország, miközben már most több mint tízezer munkavállalási engedélyt adtak ki román és ukrán állampolgároknak. Folytatódik tehát az olcsó munkaerőre épülő, az országot mesterségesen gyarmati sorban tartó gazdaságpolitika, pedig számtalan felmérés bizonyítja, gazdaságtudományi és társadalomkutató szakemberek tömkelege mutatott rá arra a tényre, hogy ez a lehető legrosszabb út és a fejlődés legnagyobb gátja.

De hát mit foglalkozunk apróságokkal, igaz? Örüljünk hogy ennyi is van, kérdés hogy meddig. Az ellenzéki politikusok és média folyamatosan rávilágítanak az ország kétségbeejtő helyzetére, de válasz nincs, hogy párbeszédről vagy érdemi vitáról ne is beszéljünk. Maradnak a cinikus megjegyzések, a mellébeszélés, a hazudozás. Igazi útszéli stílus telik csak Magyarország első emberétől, ami több mint kétségbeejtő. Akik pedig különböző okokból még mindig hisznek neki és követik őt azok vagy jelentős méretű szemellenzőt viselnek vagy kiszolgálói ennek az alapjaiban elhibázott és lopásra épülő rendszernek.

Ugye emlékszünk A walesi bárdok végére? Csak mondom hogy ez is egy opció, de nem kéne megvárni, mert addigra nekünk már rég befellegzett.