Gondolatok egy csésze kávé mellett (nem csak) politikáról, (nem csak) közéletről, (nem csak) társadalomról.

Maffiakormányunk van

2017. április 25. - Kávésember

A XIX. századi Olaszországban elkezdődött valami. Néhány bűnöző úgy gondolta ha összefognak, gyümölcsözőbb lesz a tevékenységük....és hipp-hopp, így lett a maffia.


Azóta is töretlen népszerűségnek örvend a koncepció, máig sok-sok országban sok-sok követője akad a sémának, viszont azt nem tudom, sikerült-e bárhol is olyan tökélyre fejleszteni, mint Magyarországon.
Egy kézben a döntéshozó és végrehajtó hatalom, a közigazgatás, a gazdaság, a politika és a társadalom következmények és felelősségre vonás nélkül. Az Alfa és az Omega. A tökéletes bűntény.


A szervezet élén áll Don Viktor, mindennek ura. Ő az egyszemélyes hatalom, a bíró, a látnok, minden tudás ismerője. Közvetve vagy közvetlenül neki felel mindenki, minden szál az ő kezében fut össze, minden pénzből jut neki egy rész. Hatalma korlátlan. Vagyonának mértékét senki sem ismeri, befolyását sokszor alvezérei és strómanjai révén érvényesíti, igyekszik a háttérből irányítani. (Példa: "A Viktor engedi/nem engedi.")


Alatta vannak az Alvezérek. Részt vesznek az irányításban, és bár mindig a Don mondja ki az utolsó szót viszonylagos szabadságot élveznek. Mindegyiknek megvan az előre leosztott saját területe, melyért felel (szerencsejáték, média, stb.), ezen belül nagyrészt szabadon tevékenykedhetnek. Ők kapják a legzsírosabb megbízásokat, gyűjtik és elosztják a pénzt. Csak a Donnak felelnek. (Példa: letelepedési kötvények, kaszinóbiznisz, médiabirodalom)


Következnek a Vezetők. Ők is viszonylag függetlenek, de nem engedik őket a nagy tűz közelébe, viszont elég nagy összegeket szakítanak ahhoz hogy maximálisan hűek legyenek a szövetséghez. Feladatuk igen fontos, ők tartják a kapcsolatot a Tagokkal, akik a rendszer tömegét alkotják, épp ezért arányait tekintve ők a leginkább haszonélvezői a korrupciónak. (Példa: trafikmutyi, hivatalvezetők)


Legalul vannak a Tagok. Tulajdonképpen a Tagok cipelik a hátukon az egész rendszert állami alkalmazottként, vagy állami megbízásokat teljesítő kisvállalkozóként. Számuk igen nagy, gondoljunk csak a Magyarországon tapasztalható brutális méretű bürokráciára, illetve a vállalatokra akik ezt kiszolgálják, hisz manapság egy golyóstollat sem szabad vennie az irodába az anyagbeszerzőnek csak Fidesz-közeli vállalkozótól. Sokszor nem hisznek az egészben, sőt ellene vannak, de a hatalom által megfélemlítve nem sok választásuk van - elveszted a munkahelyed, felmondják a hiteled, visszavonjuk a veled kötött szerződést, stb. Őket inkább áldozatnak mint haszonélvezőnek tekinthetjük, bár sokan kedvelik a helyzetet, motivációként hat rájuk az, hogy hátha egyszer feljebb léphetnek a ranglétrán és Vezető válhat belőlük.. (Példa: állami média alkalmazottjai, közhivatalnokok)


Rendkívül kiterjedt, rengeteg embert foglalkoztató hálózat ez. Mint látjuk, a klasszikus témát követve egymásra épül, lépcsőzetes elrendezést mutat, ahol a lentebb lévők függnek a feljebbvalóiktól, ugyanakkor ez fordítva is igaz, hisz ha bukik a kishal könnyen magával ránthatja a cápát is. Épp ezért meglehetősen zárt közösség, mondhatni védszövetség, ahova bekerülni csak valamely tag ajánlásával lehet.


Csakhogy, mint minden bűnszervezet, ez is össze fog dőlni. Vagy azért, mert túl nagyra nő és saját magát fogja összeroppantani, vagy azért, mert a kizsákmányolt, megfélemlített, de többségben levő nép ráébred saját hatalmára és elsöpri. Így vagy úgy, de vége lesz, és garantálom, hogy olyan dolgok fognak napvilágot látni, hogy kettéáll a fülünk.

Kedves Lázár János!

Kezdjük az alapvetésekkel: ha valamivel nem vagyok tisztában, nem szólok bele. Ha mégis véleményt szeretnék alkotni egy témáról, előtte tájékozódom. Ha azt tapasztalom, hogy a tények ellentétben állnak azzal, amit mondani akarok, inkább befogom a számat.


Ön nem átallotta kijelenteni a következőket, idézem: "...kint drágább a megélhetés, ezért csak akkor tudnak megtakarítani, ha önmagukat kizsákmányolják, rosszabb körülmények között élnek..." "... Magyarországon kevesebb ugyan a fizetés, de mégis jobb az élet, mint ha Nyugaton lennél rabszolga..."


Nos, ez a pár mondat önvizsgálatra késztetett. Mélyen magamba (valamint a pénztárcámba) néztem, és meg kellett hogy állapítsam, hogy Ön akkora baromságokat mond, mint ide Kiskunlacháza (jelen pillanatban kb. 2.400 km.). Átgondoltam az életem, és rájöttem, hogy a tévképzetei ellenére bizony nagyságrendekkel jobbak a körülményeim, mintha az otthoni, az Ön és társai alkotta gazdasági csődben szeretnék boldogulni. Őszinte leszek Önhöz, nekem nincs takargatnivalóm a vagyoni helyzetemet illetően, ellentétben oly sok kormánytaggal: hárman élünk egy háztartásban, az asszony, a kiskutya és jómagam. Összbevételünk nagyjából 4.500 euró/hónap, ami testvérek között is legalább 1.372.500 jó magyar forint 305 EUR/HUF árfolyammal számolva. Barátnőm egy kávézóban dolgozik, én egy raktárban, a kiskutya legfőképp a kanapén fetrengésből veszi ki a részét ( azaz van egy eltartott is :) ). Namármost, ha mindent kifizetünk, és ezt úgy értem, hogy az albérleten át a járművek biztosítását (igen, több is, van autó is, motorkerékpár is), a kaját és a WC papírt is marad hozzávetőlegesen és kerekítve 1.800 euronk. Ez szintén 305-ös váltásnál 549.000 pénz. Ez az az összeg, amit bármire elkölthetünk havonta, legyen az szórakozás, utazás vagy épp ha úgy gondoljuk megtakarítás.


Most már ismeri az anyagi lehetőségeim. Higgye el, ezt nem nagyképűségből írom, nem dicsekedni akarok, egyszerűen egy átlag fiatal pár (és kiskutya) ennyit tud keresni ebben az országban, ahol élünk. Ezek nem diplomához kötött munkák, amiket végzünk, nem igényelnek különösebb szakképesítést, mondhatni átlagosnak számítanak. És nem szakadunk meg, szabadidőnk is van elég, sőt.


Pár szó a drágább megélhetésről: valóban, ez ha csak a számokat nézzük igaz. A havi kiadásaim nagyobbak, mintha otthon élnék. Csakhogy: a kiadás/bevétel aránypár köszönő viszonyban sincs az itteni és otthoni viszonyokat tekintve, valamint maga a szűken vett megélhetés bizony esetenként olcsóbb. Ami itt drága az az albérlet (bár ahogy nézem az elszabadult budapesti árakat szép lassan egy szinten lesz), a biztosítás és a szórakozóhelyeken vásárolt sör (a bolti nem). Ezeken kívül: az ételt, a ruhát, a műszaki cikkeket, a bútorokat, a mobiltelefon-előfizetést, a benzint és minden egyebet hasonló, ha nem alacsonyabb áron tudok beszerezni, sok esetben jobb minőségben.


Voltam otthon alkalmazott is, vállalkozó is, ismerem mindkét területet, álltam mindkét oldalon. Olyannyira különbözik az itteni és az otthoni rendszer, hogy inkább nem is részletezem, elégedjen meg annyival, hogy (legalábbis nagy többségben) ég és föld, és nem Magyarország javára. Sőt, mint hallom Önök éppen most szeretnék tovább nyirbálni a munkavállalói jogokat. Ezúton is gratulálok hozzá.


Igaz, a fentebb leírtak egy ember véleménye. Vannak akik rosszabbul élnek itt is (ez mondjuk általában nyelvtudás, kvalitások de legtöbb esetben hozzáállás kérdése), de sokkal nagyobb azoknak a száma akik legalább ilyen vagy még jobb színvonalon tengetik napjaikat. Nem is csoda, az összes, erre irányuló felmérés, statisztika és tanulmány azt mutatja, hogy mind GDP-arányosan, mind vásárlóerő-paritást tekintve messze jobb az élet a nyugati országokban.


Imádom Magyarországot, ha lenne rá lehetőségem, már holnap...nem, már ma délután hazamennék. De nem tehetem, mert nemhogy tisztességesen, szinte sehogy sem tudnék megélni. Pedig tanult ember vagyok, szakmám is van, bármikor lenne állásom. Csak életem nem. És mindez az Önök hibája. Az önöké, akik közmunka alapú társadalmat építenek. Az önöké, akik az olcsó munkaerőt preferálják, mesterségesen gyarmati sorban tartva az országot szalagmunkás-nemzedéket nevelve. Az önöké, akik csákánnyal verik szét az oktatást, ellehetetlenítve a tanulni vágyókat elzárva őket minden kitörési lehetőségtől.

Az önöké, akik élhetetlenné tették a hazámat.


A legkevésbé sem tisztelettel:


Egy kizsákmányolt rabszolga

Terroristák bárhol

A tények makacs dolgok. A tény azért tény, mert ha valami tény akkor az úgy van. Merthogy tény. Tiszta sor. Viszont olyan ez, mint egy másik, sokak által már elfeledett frázis, az igazság, melynek ha "nem bontjuk ki minden részletét" bizony csúnya dolgok tudnak belőle kisülni.


Történt, hogy az Index tegnap lehozott egy cikket, melynek az volt a lényegi tartalma, hogy napjaink terrorista cselekményei tulajdonképp nem is annyira számottevőek, mert a '70-es '80-as években sokkal több ilyen bűneset történt az IRA, ETA és még néhány szélsőbalos szervezet "jóvoltából". Számadatokkal is alátámasztották, miszerint akkoriban 16x nagyobb eséllyel ért terrortámadás európai embert mint mondjuk holnap. Szép színes grafikon is volt, nemzetközi hivatkozás, minden ami kell.


Ez igaz is. Csakhogy

a statisztika olyan, mint a bikini: pont a lényeget takarja el.

Lehet, hogy a támadások számszerűleg gyakoribbak voltak, viszont elég sok különbség van az akkori és mostani helyzet között.

 
Azok az esetek földrajzilag viszonylag jól körülhatárolható területeket történtek. Egy északír terroristától a kölni egyetemista lány teljesen nyugodtan elmehetett szilveszterezni, de a berlini karácsonyi vásárra is simán ki lehetett látogatni vásárolni a baszkok tevékenysége ellenére is. Most viszont Európa egészén zajlik a harc, sosem tudhatjuk, hol történik az újabb véres merénylet. Svédország? Németország? Belgium? Olaszország? Franciaország? A komplett nyugati civilizáció áll támadás alatt, ami ugye nem ugyanaz.


A terrorcselekmény a megfélemlítés legmocskosabb módja, mindig ártatlan emberek ellen irányul, de nem mindegy a motiváció. A 40 évvel ezelőtti sorozatoknak volt konkrét célja - a függetlenség kivívása. Az ETA és az IRA cselekményei mögé oda lehetett rakni egy (anélkül, hogy akár a legkisebb mértékben is egyetértenék a módszereikkel) "hazafias" eszmerendszert. Most egy civilizációt akarnak megroppantani,

vallási köntösbe bújtatott, nagyhatalmak által pénzelt és irányított véres társadalomformálás zajlik.

Amolyan modernkori dzsihád, csak itt nem Allah, hanem a pénz és a hatalom a mozgatórugó.


Egy egész kicsit nagyobb a tét... És az elkövetők száma is: akkor csoportokról beszélhettünk, most potenciális terroristák millióiról. Távolról sem igaz az, hogy minden muszlim terrorista, viszont nagyságrendekkel nehezebb kiszűrni a tömegből a bűnözőket.


Mérhetetlenül botor dolog elbagatellizálni ezt a kérdést. A hamis biztonságérzetnél kevés veszélyesebb dolog van a világon, és az ehhez hasonló gondolkodásmód, mint ami a nevezett cikkből kiszűrhető pont ezt erősíti. Nem kell állandó rettegésben élni, de nem is szabad félvállról venni a dolgot. És cselekedni kell, amíg nem késő.

Orbán egy komcsi

Szögezzük le az elején: nem szimpatizálok Soros Györggyel, sem az egész szellemiséggel amit képvisel, és most nagyon finoman fogalmaztam. De tulajdonképpen ez az ügy szempontjából teljesen lényegtelen, mert a CEU körül kialakult hisztéria a legkevésbé sem róla szól. Ami nekem ebben az egészben b@ssza csőröm az az, hogy egy elméletileg demokratikus jogállamban ezt véghez lehet vinni.


Ez az egész a hatalomról szól. Hogy bármit megtehetek. Hogy gond nélkül eltiporhatok akármit ami nem tetszik. Hogy ha úgy gondolom írok ellene törvényt és egy nap alatt áttolom a Parlamenten. Ma Magyarországon ez történik: ha valamit/valakit el akarok tüntetni törvénybe foglalom és kész (na nem mintha a fordítottja nem lenne gyakorlat - Rogán Antal kedvenc ügyvédjére, Kertész Balázsra szabott törvényjavaslat van most épp a Parlament előtt). Az hogy ez milyen hatással lesz esetleg más intézményekre és több ezer ember sorsára teljesen hidegen hagy.

A határon túli magyar egyetemeken tanulókat például megkérdezte bárki is?

Csak mert ők most igencsak kínos helyzetbe kerültek. Vagy egyáltalán megelőzte ezt szakmai egyeztetés, hatástanulmány, vita, bármi? Naná hogy nem.


Maga a kérdés egyébként jogos. Valóban meg kell vizsgálni a külföldről finanszírozott intézmények (és ha már itt tartunk civil társaságok) működését. De ennek ez a módja hogy minden további nélkül megszüntetem? Legközelebb mi következik? Nem ízlik a zsemle a sarki pékségben, nosza betiltom a kerek pékárukat? A kommunizmus legsötétebb napjaiban volt ez gyakorlat. Komplett egyetemek, Nobel-díjas tudósok, közgazdasági szakemberek, politikai és közéleti szereplők egész sora emelte fel szavát itthon és nemzetközi szinten is a tervezet ellen. Mit sem számít.


Ezzel most szintet lépett az eddig is vegytiszta pártállami diktatúra, a Fideszből hivatalosan is MSZMP lett. 

Kíváncsi vagyok mikor nevezik át a TEK-et ÁVH-vá. A fekete Volgák már biztosan ott sorakoznak a Parlament garázsában bevetésre várva.


És az, hogy minderre április negyedikén, a ruszkik bejövetelének évfordulóján került sor az annyira szimbolikus, hogy Dan Brown biztosan beleírja a következő könyvébe. Tuti hogy Thürmer Gyula legalább egy üveg Szovjetszkoje Igrisztojét felpattintott az este.


Szóval nekem csak pár kérdésem lenne a miniszterelnökhöz:
- Tervezi-e, hogy ő, valamint hasonszőrű barátai (Kövér László, Szájer József, Schmidt Mária, Németh Zsolt, Deutsh Tamás, stb.) visszafizeti-e kamatostól a Soros alapítvány által részükre folyósított ösztöndíjat?
- Tervezi-e, hogy bocsánatot kér a határon túli magyar egyetemek diákjaitól?
Tervezi-e, hogy végre eltakarodik az egész mocskos rablóbandájával együtt a magyar közéletből benyújtja a lemondását?

Utálom az egész huszadik századot

Sokan, még maga Kálmán Olga sem érti, hogy miért beszél Vona Gábor XX. és XXI. századi pártokról, egyáltalán mi ennek az egész gondolatsornak az értelme. Elmagyarázom.
Képzeljünk el egy személygépjárművet, a műszerfalát pedig nevezzük el Parlamentnek. Helyezzünk el rajta két tárgyat. Legyen az egyik egy bólogató kiskutya - biztos tudják, mire gondolok, pár évtizede mindenkinek volt, a fiatalabbaknak íme egy kép róla:

 

Majd helyezzünk mellé egy GPS tartót. Nos, a kutya kicsit régimódi, igazából semmi szükség rá, még csak szépnek sem nevezném, de nosztalgiát ébreszt, megszoktuk hogy ott van. Többször ki akartuk már dobni, de részben az emlékek miatt nem tettük, részben mert egyszerűen megsajnáltuk. Ezzel szemben áll a GPS tartó, mely önmagában egy új kor jelképe, célja és értelme van. Fiatal, tele lendülettel, és nem utolsósorban rendkívül hasznos.
Ez a különbség a Fidesz/MSZP és a Jobbik között: míg az előbbi egy becsontosodott, régóta idejétmúlt, a fejlődésben megrekedt és elavult módszerekhez ragaszkodó párt, addig az utóbbi egy újító szellemű, folyamatosan fejlődő, a világ változásaival lépést tartó közösség.

Mert ők is úgyis

Miért nem szavaznak a Jobbikra? Mert szélsőjobbosok, mert centralisták, mert túl sokat hanukáznak, mert nem hanukáznak eleget, mert zsúrpubik, mert fekete bakancsosok, mert kovácsbéla,

MERT ŐK IS LOPNÁNAK.


Ez úgy ahogy van nettó hülyeség, de vizsgáljuk csak meg ezt az utóbbit kicsit közelebbről. Menjünk szóról szóra, úgy érdekesebb.


MERT - Na ezzel nincs mit kezdeni.


ŐK - Ez már viccesebb, eleve a többes szám miatt. Van ugye egy kollektív felelősség nevű tétel, mely kimondja, hogy ha egy adott csoport (család, párt, rassz, nemzet, stb.) egy tagja bűnös akkor mindenki bűnös. Szóval nem Mirkóczki lop, nem Vona lop, nem Janiczak lop, a Jobbik lop. Ezzel kettő darab probléma van: először is, ez a tétel marhaság, másodszor sem a fentebb említett úriemberek, sem a Jobbikból senki sem keveredett még csak megközelítőleg sem olyan volumenű korrupciós botrányba mint oly sok Fidesz-politikus. Mivel az előbb állapítottam meg hogy nincs kollektív felelősség azt sem jelentem ki, hogy minden kormánypárti politikus korrupt, mert nyilvánvalóan ez nem igaz. De hogy sokkal nagyobb számban és elképesztő méretekben mint bárki más (beleértve az MSZP-t is, pedig ők sem voltak kispályások míg tűzközelben voltak) az is biztos.


IS - Meg mások is. Meg úgy mindenki. Tisztában vagyok vele, hogy valamelyest mindenki a maga és családja, ismerősei boldogulását tartja elsődlegesnek. Ez mindenképpen érthető és normális is. De ez nem azt jelenti, hogy mindenki bankszámláját fel kell hizlalni, akit ismerek, de különösképp az enyémet,

főképp nem közpénzből.

Azért nagyon nem mindegy, hogy közteres vagyok és elengedem a szomszéd Marikának a parkolási bírságát vagy én vagyok a Lőrinc és az enyém fél Heves megye (Mészáros Lőrincnek csak ebben a megyében 130 milliárd forintnyi érdekeltsége van. Agyrém.). De amúgy meg ha mindenki lop akkor meg nem mindegy? - mondhatnám ironikusan, de természetesen nem mindegy.


LOPNÁNAK - Feltételes mód, na igen. Nem is lehet más, hiszen a Jobbik még nem volt kormányon, nem kapott lehetőséget bizonyítani. Mint mondottam volt nincsenek illúzióim, tudom hogy a korrupciót véglegesen és teljesen felszámolni lehetetlen. A Jobbikban sem csupa Teréz anya ül, és van a világon emberi gyarlóság is, de... Nem mindegy a mennyiség és a minőség. Már jó ideje nem telik el úgy nap, hogy valamely kormánypárti politikusról, esetleg családtagjáról, barátjáról ne derülne ki valami arcpirító szemétség. És mit csinálnak az emberek? Legyintenek, hogy "Na már megint...". El sem tudják képzelni, hogy lehetne másként is, hogy esetleg van olyan aki tényleg az országért dolgozna és nem a zsebét tömködné. Így ismét csak kollektívan: politikus=tolvaj. A nagyságrend pedig...most mit mondjak, minimálbéren élő, napi megélhetési gondokkal küzdő embereknek felfoghatatlan.

Úgy röpködnek a százmilliárdok mint ősszel a varjak: sokan és feketén.


Hát ennyi. Annyira jó lenne, ha végre a Fidesz is visszatérne a politika talajára a bulvárposványból és érdemi vitát folytatna, nem pedig buzizna, csicskázna és annyi lenne a reakciója a korrupciós vádakra hogy ti is lopnátok.


De tudom sokat kérek.

G*cik és csicskák

Ékes anyanyelvünk csodákra képes. Sok elnevezéssel illeti a köznép a Fidesz parlamenti "munkáját": Nemzeti Cirkusz, Sárgaház, Dühöngő. Nemrég ismét bővült ez a kör: Való Világ újratöltve.
Mert Orbán Viktor utóbbi időben tett megnyilvánulásai oda valóak: a bulvármocsokba. A stílus maga az ember, szokták volt mondani, de mit is várunk tőle, akinek Terry Black úrhölgy ad retorikai tanácsokat, illetve olyan emberek a párttársai, akik szintén hasonló módon kommunikálnak (Szalay Ferenc: Ennyi hülye vén k*rvát, Tarlós István: A te k*rva anyádat, Deutsch Tamás: Ki a f*sz az a Thomas Melia?).
El kellene egy kicsit gondolkozni, tisztelt "államférfiak", feltenni magatoknak a kérdést: hova valók vagytok, az Országházba, vagy a sarki kiskocsmába? Adok egy jótanácsot: reggel felkeltek, leugrotok a Búfelejtőbe, bedobtok egy vodka-nagyfröccs kombót, bazmegoltok párat és hazamentek. Lesz közönségetek, lehet vitatkozni is. Sőt ha a pultos Julikát szépen megkéritek még a kedvenc számotokat is betolja a zenegépbe. A Parlamentben hol van ilyen? Na ugye. Úgyse csináltok nagyon mást a Tisztelt Házban sem. Higgyétek el, ti is sokkal jobban éreznétek magatokat, mi meg pláne.
A politizálást meg hagyjátok azokra, akik tényleg szeretnének dolgozni. Előre is köszi.