Ha visszatekintünk a Fidesz- kormány elmúlt 9 évére világosan látszik, hogy 3 nagy alappillérre épül: a kommunizmus legsötétebb napjait idéző propagandára, a korrupcióra és az úgynevezett családtámogatásra. Az első kettő elég egyértelmű, viszont azon sokat gondolkodtam, miért pont ez a terület az a sok közül, amit szívén visel a miniszterelnök. Hiszen ezernyi megoldásra váró problémával szembesülünk nap mint nap, amikkel ezt az egyet kivéve gyakorlatilag semmilyen szinten nem foglalkozik. Pedig meg kell hagyni; zseniális választás.

Orbán Viktor "évértékelője" egy ideig a szokásos mederben zajlott, Soros, migránsok, miegymás, nem is kell erre szót vesztegetnünk, aki hallott már bármely kormánytagot bármilyen témában akár egyszer is megnyilatkozni az hallotta az összeset. Az előzetesen belengetett népességracionalizálási akcióterv ismertetése viszont teljesen új magasságokba emelte az állampárti kommunikáció tündöklő csillagát.

Alapból fura, hogy miért pont most. Hiszen a "családok éve" tavaly volt, miért nem akkor jöttek elő a nemzetmentő tervekkel? Nos azért, mert ez csak egy pusztába kiáltott szó volt, egy szlogen, ugyanúgy, mint a kormány összes többi hasonló lózungja. Viszont jött a rabszolgatörvény, ami egy csapásra félmillió embert hasított le a Fidesz-táborból. Kellett az ellensúlyozás és mivel tudják, hogy ezeket az embereket örökre elvesztették mentik a menthetőt és azt csinálják, amit eddig mindig: csakis a sajátjaikra koncentrálnak.

Ehhez meg kell érteni, kik a Fidesz szavazók. Nagyjából mindenki tudja, aki egy kicsit is tud olvasni a sorok között: az Erzsébet-utalvánnyal és 5 kiló krumplival megvásárolt nyugdíjasok, a megfélemlített kormányzati alkalmazottak, kisvállalkozók (ideértve természetesen a közmunkásokat, akiknek ugye a Fidesz a közvetlen munkáltatójuk), a propagandamédia által átvert százezrek, a közvetlenül az államból élő oligarchák, NER-lovagok és ezek szűkebb-tágabb köre és a jelen esetben a legfontosabb réteg: a felső-középosztály.

A magyar felsőközép necces terep a kormánynak. 2010 óta alig volt olyan intézkedés, ami nem ennek az egyébként szűk rétegnek kedvez, mert azzal teljesen tisztában vannak, ha őket elveszítik akkor nagyon nagy a baj. Őket nem érdeke a kormánynak megfélemlíteni és ezzel maga ellen fordítani, pont ellenkező hatást érnének el, de jellemzően tanult emberek révén sokkal nehezebb átverni is. Viszont a megvásárlással már más a helyzet, ám ide kevés a tízezer forint, valami nagyot kell dobni, valami olyat kell nyújtani nekik, ami a pórnép számára nem igazán elérhető, hogy érezzék, ők a kiválasztottak, a kormány üdvöskéi.

Ezt a célt hivatott elérni a most bejelentett csomag. Mint arra a bevezetőben is utaltam uralkodásuk alatt folyamatosan felszínen tartották a témát, folyamatos apróbb alamizsnákkal akkor még a társadalom egészének igyekeztek kedvezni, bár ezek inkább pár ezer forintos hangulatjavító intézkedések voltak. Most viszont egy igazi, masszív pakkot dobtak az asztalra, ami annak a pár ezer családnak tényleg komoly segítség. Kénytelenek voltak ezt meglépni, mert ha ők is átállnak az elégedetlenek táborába az olyan folyamatokat indíthat el, ami spirálisan legyűrűzve a népesség alsóbb szintjeire alapjaiban rengetheti meg a Nemzeti Együttbűnözés Rendszerének működését. Cserébe elvárhatják tőlük, hogy pont ők, akik hitelesen emelhetnék fel a szavukat az ország kirablása ellen szemet hunynak az irdatlan lopások felett, félrenéznek, ha a pusztuló egészségügy, az oktatás vagy a kivándorlás kerül szóba. Őket igazán ezek nem is érintik, van pénz magánórákra sőt magániskolára, magánkórházra. Itt figyelhető meg igazán, hogy mennyire kettészakadt az ország; a gazdag gazdagabb, a szegény szegényebb és ez az Orbán-kormány egyik legnagyobb bűne, nevezetesen hogy eltüntette azt a polgári középréteget, ami minden klasszikus konzervatív állam alapja és 10 éve még a saját bázisa volt.

Ugyanakkor nem zárhatják ki a kisembereket sem, az már tényleg nettó arcátlanság lenne, tehát úgy kellett megalkotni ezt a csomagot, hogy a kisemberek elhiggyék, hogy ez számukra is elérhető. Meg kellett oldani, hogy úgy adjanak valamit, hogy mégsem adnak és egyúttal még inkább erősítsék az államtól való függésüket. Ezt pedig egy módon lehet elérni: hitellel. Mert az ember nem tanul, nem tanult a devizahitelesek példáján, nem tanult a visszafizethetetlen, óriási kamattal járó személyi kölcsönök példáján, változatlanul képtelen távlatokban gondolkodni. Mindenkinek annyi lebeg a szeme előtt, hogy lehet háza és autója, amiről korábban nem is álmodhatott. Csak azt felejti el mindenki, hogy ez nem ajándék, ez bizony Jákób lencséje.

Az egyetlen családhoz kapcsolható szociális juttatás, ami nem emelkedett a Fidesz regnálása során, az a családi pótlék, mert ez az, ami mindenki számára elérhető. Minden más úgy lett kialakítva, hogy vagy csak a kiváltságosak részére legyen hozzáférhető (lásd CSOK), vagy a mostani, amivel elérik, hogy a kormány jóindulatán múljon az életük. A klasszikus mézesmadzag-átverés iskolapéldájával találkozhatunk, mert csak egy pillanatra gondoljunk bele, vegyük a legideálisabb helyzetet: sikerült, egy átlagos fiatal pár felvette az összes létező új hitelt, van lakása, autója és négy gyereke. Nézzük, mije van még: óriási tartozása és alacsony fizetése. A gyerekeket pedig fel is kell ám nevelni és az állam a hitel mellé magasabb fizetést nem ad, aki gyereket nevel pontosan tudja, mekkora költséget jelent a fogantatás pillanatától legalább 20 évig.

Hitelbe kell kényszeríteni és az államtól való függésben kell tartani az embereket, amivel egyben azt is elismerik, hogy ha ma Magyarországon valaki családot akar alapítani az hitel nélkül erre egyszerűen képtelen.

Persze jelenleg a magyar lakosság nagy többségének enélkül vajmi kevés esélye lenne egy házra vagy autóra.Nagyon sokan azok közül is meg fogják ezt lépni, akik pontosan tudják, hogy nem fogják tudni fizetni a törlesztőt és ha messze erőn felül is, de össze fogják szedni az ehhez szükséges önerőt banki hitelből, baráti kölcsönből, uzsorástól, bárhonnan. És szülnek, mert kell a pénz. Nem: mert akarják a pénzt.

És akkor még nem beszéltünk a buktatókról, mert mi történik, ha mondjuk egészségügyi problémák miatt nem jön össze a gyerek, ha megromlik a párkapcsolat és csak a pénz miatt maradnak együtt, megnyomorítva ezzel saját maguk és a gyerekeik életét, nem esett szó az egyszülős családokról, akik totálisan ki vannak zárva az összes elérhető támogatásból vagy arról, ha baleset vagy betegség következtében az egyik vagy akár mindkét szülő elhuny.

Egy biztos: 10 év múlva bölcsődék helyett hajléktalanszállókat és árvaházakat építünk majd.