Az emberek fejébe kiirthatatlanul beleégett az a vélekedés, ha valaki a törvényhozásban dolgozik, annak egyenes következménye, hogy amint hivatalba lép elkap egy csúnya betegséget: a Pinokkió-kórt. Nos, ha jelen megfigyelést a Fidesz kommunikációjára szűkítjük, azt kell mondanom, hogy kevés dolog áll távolabb a valóságtól mint ez.
Az a helyzet, hogy 8 éve, amióta a jelenlegi kormány hatalmon van, alig hallottunk tőle egy őszinte szót (mondjuk előtte se nagyon). Jól megtanulták, először az MSZP-től, majd saját kútfőből, hogy az elcsalt rendszerváltozás utáni Magyarországon csak és kizárólag úgy lehet befolyást szerezni a politikai palettán, ha nem mondanak igazat.
Így hát hazudnak az ellenfeleiknek, de a saját választóiknak is. Már a 2010-es kampányban számos olyan vállalást tettek, amiket persze eszük ágában sem volt betartani, és az azóta eltelt 8 év bebizonyította, milyen ötletszerű és légből kapott volt az egész program, jórészt konkrétumok nélkül és hívószavakra építve. Néhány ígéret azért említésre méltó: egymillió új munkahely (nem jött össze, még a közmunkásokkal és statisztikai trükközéssel sem), két hét alatt rendet teszünk (ezt nem is kommentálom), megállítjuk az elvándorlást (lazán a duplájára nőtt), a magyar vállalkozások támogatása a multikkal szemben (az Uniós források nagy része a külföldi nagyvállalatoknál landol, az állam fedezi a teljes bérköltségüket 3-5 évig), felszámolják az orvoshiányt és a kórházi várólistákat, tisztességes bért fizetnek az egészségügyi dolgozóknak (kerüljünk csak egy hétre kórházba és megtapasztaljuk, mennyire sikerült), 13. és 14. havi nyugdíj (hahaha). Mondjuk a 2014-es az bejött. Folytatjuk. Hát tényleg folytatták.
Nem is érdemes ezekre több karaktert vesztegetni, mert azóta sokkal durvább dolgok is történtek, koncentráljunk a közelmúltra.
Címszavakban: Migránsok és/vagy oltalmazottak és/vagy menedékkérők és/vagy bevándorlók betelepítése - Elios-botrány.
Röviden a háttér: a mintegy 70 milliárd forintból finanszírozott gyűlöletkampány, a plakáterdő, a népszavazás és a folyamatos sulykolás ellenére mégis befogadtunk több ezer migránst, akikről azóta kiderült hogy az úgynevezett "ellenőrzés" ellenére jópár köztörvényes bűnöző van köztük, többek között segélyt és lakhatási támogatást, sőt magyar személyi igazolványt adunk nekik, illetve az OLAF, azaz az Európai Csalás Elleni Hivatal vizsgálata szerint a miniszterelnök vejéhez, Tiborcz Istvánhoz és érdekköréhez kötődő vállalatok szervezett bűnözés, vagyis maffiatevékenység gyanúját felvető közbeszerzési visszaélést követtek el több mint 13 milliárd forint értékben.
Talán ez a két legfajsúlyosabb ügy, ami az utóbbi hónapokban napvilágot látott, erről a két dologról adott ki a kormány sorvezetőt a tagjainak, melyben pontról pontra leírta, hogy mit kell kommunikálni. A Fidesz nem egy demokratikus párt, nincs szabad akarat. Akkor és azt kell mondani, amit az istencsászár Orbán Viktor kinyilatkoztat. Ez is egy szelete az épülő neokommunista diktatúrának, az állampárt egy és oszthatatlan, különvéleménynek, kritikának helye nincs. A kormány politikája nem széles körű konstruktív vitára és az azt követő konszenzusra épül, hanem egy nagyon szűk kör, a miniszterelnök és néhány csatlósa lázálmait teljesíti be. Természetesen létezik olyan hogy frakciófegyelem és lojalitás, de az, hogy központi utasításra egy országgyűlési képviselő az általa tartott sajtótájékoztatón csak a leközölt mantrát olvashatja fel betűről betűre, mint Hollik István tette, teljességgel megdöbbentő. Igazi, a 60-as évek sötét szellemét megidéző uralom. Rendben, érthető hogy nem akarnak Altusz-csapdába esni, de hogy Magyarország vezetőinek ne legyen egy értelmes gondolata és attól kelljen félni, hogy megnyilvánulásuk alkalmával elszólják magukat úgy gondolom mindent elmond a jelenlegi "elit" politikusok színvonal(talanság)áról.
Tegyük fel a kérdést: hogyan sikerült mindezt véghezvinniük? Két oka van: egyik a legendássá vált mondás, miszerint Magyarország következmények nélküli ország, valamint az emberek immúnissá váltak a hazugságokra. Ahogyan módszeresen maguk alá hajtották a végrehajtó hatalmat, kezdve a rendőrséggel a bírói testületen át az ügyészségig, na az példaértékű, pontosabban példa nélküli. Ilyen egy XXI. századi európai országban nem szabadna hogy előforduljon, ez a jogállamiság megcsúfolása, vegytiszta önkényuralom. Talán csak Lukasenko Fehéroroszországában találkozunk hasonlóval. És mi ezt végignéztük. Az ország nagy része olyan politikai apátiába süllyedt, olyannyira kevéssé érdekli a közélet, annyira kiölte a középkorú és idősebb rétegből a kommunista uralom a cselekvési szándékot, hogy nagyon nehéz felrázni az embereket. Hazudtak, loptak, csaltak akkor is, most sincs ez másképp, ugyan mi változna? - mondják. Ezeket legalább már ismerjük. Igaz hogy kevéske a pénz, meg nem túl jó az egészségügy, de hát mindig is így volt, nem? Majd adnak kicsike utalványt, azt is meg kell köszönni.
Szívfájdító látni, mennyire megtörte a társadalmat a szovjet elnyomás, és tartja bilincsben az elmúlt 27 évben is a komcsi rezsim itt maradt szelleme, és mondjuk ki: annak hű katonái. A Fidesz és az MSZP soraiban nagyrészt MSZMP és KISZ-tagok, pártfunkcionáriusok, ügynökök ülnek. Ezektől az emberektől várunk megoldást, tőlük reméljük Magyarország felemelkedését?
Amíg a régi zsarnokság újracsomagolt eszméi lengik be a rendszerváltozás óta kormányon levő pártokat, addig nem remélhetünk megújulást. A tavaszi választás talán az utolsó alkalom, hogy végérvényesen lerázzuk láncainkat, mert ha nem, április nyolcadikától azok többé nem béklyók, hanem rácsos ajtók lesznek. A kulcsot pedig eldobják.