A XIX. századi Olaszországban elkezdődött valami. Néhány bűnöző úgy gondolta ha összefognak, gyümölcsözőbb lesz a tevékenységük....és hipp-hopp, így lett a maffia.
Azóta is töretlen népszerűségnek örvend a koncepció, máig sok-sok országban sok-sok követője akad a sémának, viszont azt nem tudom, sikerült-e bárhol is olyan tökélyre fejleszteni, mint Magyarországon.
Egy kézben a döntéshozó és végrehajtó hatalom, a közigazgatás, a gazdaság, a politika és a társadalom következmények és felelősségre vonás nélkül. Az Alfa és az Omega. A tökéletes bűntény.
A szervezet élén áll Don Viktor, mindennek ura. Ő az egyszemélyes hatalom, a bíró, a látnok, minden tudás ismerője. Közvetve vagy közvetlenül neki felel mindenki, minden szál az ő kezében fut össze, minden pénzből jut neki egy rész. Hatalma korlátlan. Vagyonának mértékét senki sem ismeri, befolyását sokszor alvezérei és strómanjai révén érvényesíti, igyekszik a háttérből irányítani. (Példa: "A Viktor engedi/nem engedi.")
Alatta vannak az Alvezérek. Részt vesznek az irányításban, és bár mindig a Don mondja ki az utolsó szót viszonylagos szabadságot élveznek. Mindegyiknek megvan az előre leosztott saját területe, melyért felel (szerencsejáték, média, stb.), ezen belül nagyrészt szabadon tevékenykedhetnek. Ők kapják a legzsírosabb megbízásokat, gyűjtik és elosztják a pénzt. Csak a Donnak felelnek. (Példa: letelepedési kötvények, kaszinóbiznisz, médiabirodalom)
Következnek a Vezetők. Ők is viszonylag függetlenek, de nem engedik őket a nagy tűz közelébe, viszont elég nagy összegeket szakítanak ahhoz hogy maximálisan hűek legyenek a szövetséghez. Feladatuk igen fontos, ők tartják a kapcsolatot a Tagokkal, akik a rendszer tömegét alkotják, épp ezért arányait tekintve ők a leginkább haszonélvezői a korrupciónak. (Példa: trafikmutyi, hivatalvezetők)
Legalul vannak a Tagok. Tulajdonképpen a Tagok cipelik a hátukon az egész rendszert állami alkalmazottként, vagy állami megbízásokat teljesítő kisvállalkozóként. Számuk igen nagy, gondoljunk csak a Magyarországon tapasztalható brutális méretű bürokráciára, illetve a vállalatokra akik ezt kiszolgálják, hisz manapság egy golyóstollat sem szabad vennie az irodába az anyagbeszerzőnek csak Fidesz-közeli vállalkozótól. Sokszor nem hisznek az egészben, sőt ellene vannak, de a hatalom által megfélemlítve nem sok választásuk van - elveszted a munkahelyed, felmondják a hiteled, visszavonjuk a veled kötött szerződést, stb. Őket inkább áldozatnak mint haszonélvezőnek tekinthetjük, bár sokan kedvelik a helyzetet, motivációként hat rájuk az, hogy hátha egyszer feljebb léphetnek a ranglétrán és Vezető válhat belőlük.. (Példa: állami média alkalmazottjai, közhivatalnokok)
Rendkívül kiterjedt, rengeteg embert foglalkoztató hálózat ez. Mint látjuk, a klasszikus témát követve egymásra épül, lépcsőzetes elrendezést mutat, ahol a lentebb lévők függnek a feljebbvalóiktól, ugyanakkor ez fordítva is igaz, hisz ha bukik a kishal könnyen magával ránthatja a cápát is. Épp ezért meglehetősen zárt közösség, mondhatni védszövetség, ahova bekerülni csak valamely tag ajánlásával lehet.
Csakhogy, mint minden bűnszervezet, ez is össze fog dőlni. Vagy azért, mert túl nagyra nő és saját magát fogja összeroppantani, vagy azért, mert a kizsákmányolt, megfélemlített, de többségben levő nép ráébred saját hatalmára és elsöpri. Így vagy úgy, de vége lesz.
Vége lesz...?